Oded Galor - Az emberiség utazása

tüdőgyulladás és az influenza – majdnem mind olyan betegségek variánsai,
amelyek eredetileg állatokról terjedtek át az emberre a gazdálkodó-állattenyésztő
társadalmakban. Rövid távon ezek a betegségek súlyos járványokat okoztak, és
rengeteg emberéletet követeltek. Hosszú távon viszont azok a közösségek,
amelyek korábban álltak át a mezőgazdaságra, erősebb immunitást szereztek az
ilyen fertőző betegségekkel szemben. 4 Ez az alkalmazkodás végső soron
megkönnyítette a városok és nagyvárosok betegségekkel sújtott környezetének
kialakulását és fennmaradását, és amikor ez a népesség olyan populációkkal
került kapcsolatba, amelyek később álltak át a mezőgazdaságra, az erős
immunitásuk megsemmisítő előnyhöz juttatta őket.
A háborúk történetében gyakran a győztesek voltak a halálos kórokozók
hordozói. A 16. században a spanyolok megtámadták Amerika két
leghatalmasabb birodalmát – az aztékokat a mai Mexikó területén, illetve az
inkákat a mai Peru térségében. A spanyolok a himlő, az influenza, a tífusz és a
kanyaró kórokozóit is behurcolták ezekre a területekre. Mivel ezek a betegségek
azelőtt ismeretlenek voltak Amerikában, számtalan azték halálát okozták, többek
közt így halt meg az utolsó előtti királyuk, Cuitláhuac is. Hernán Cortés
konkvisztádorai az immunrendszerükkel felvértezve és jóval fejlettebb
technológiával vonultak harcba, így könnyedén térdre kényszerítették Mezo-
Amerika legnagyobb birodalmát.
A szervezetükben behurcolt mikrobák gyakran gyorsabban haladtak előre, mint
maguk a hódítók, és az inka lakosságot már azelőtt megtizedelték, hogy a
spanyolok elérték volna az Andok lábait. A legtöbb korabeli forrás szerint az inka
uralkodó, Huayna Capac 1524-ben maga is a birodalmát sújtó himlő vagy
kanyaró áldozata lett. Halála után örökösödési háború robbant ki a fiai között,
amit az amúgy is fejlettebb fegyverekkel rendelkező spanyol hódító, Francisco
Pizarro kihasználhatott, és pillanatok alatt leigázta az Inka Birodalmat. Észak-
Amerikában, a csendes-óceáni szigetvilágban, Dél-Afrikában és Ausztráliában az
őslakosok nagy része hasonló sorsra jutott, nem sokkal azután, hogy az első
európaiak horgonyt vetettek, majd eltüsszentették magukat, és szétszórták az
óvilágból behurcolt kórokozók milliárdjait.
Azok a civilizációk, amelyek korábban álltak át a mezőgazdaságra, minden
kontinensen arra használták nagyobb lélekszámukat és technológiai
fejlettségüket, hogy elűzzék, lemészárolják vagy integrálják a vadászó-gyűjtögető
életmódot folytató, kisebb közösségeket. 5 De előfordult olyan is, hogy a vadászó-
gyűjtögető közösség maga is átállt a mezőgazdaságra, és spontán megváltozott az
életvitele. 6 Amikor az első európaiak megjelentek Közép- és Dél-Amerika
partjainál, az ott élő őslakosok már több ezer éve folytattak mezőgazdasági
tevékenységet. De hiába. Túl későn kezdték. Az európaiak addigra már óriási
technológiai előnyben voltak, az őslakosoknak esélyük sem volt az európai