Az emberi faj sokszínűségének eredete
A Homo sapiens 300 000 évvel ezelőtti megjelenése óta a diverzitás mindig is
segítette az emberiséget abban, hogy alkalmazkodjék Afrika változatos
környezeti feltételeihez. A hosszú évezredek alatt a sikeres alkalmazkodásnak
köszönhetően őseink egyre jobb vadászok és gyűjtögetők lettek, azaz egyre több
élelmet tudtak szerezni, és ennek következtében a népesség jelentős
növekedésnek indult. Végül aztán az élettér kezdett elfogyni, az egy főre eső
természetes erőforrások is csökkenni kezdtek, és valamikor 60 000 – 90 000
évvel ezelőtt a Homo sapiens új, termékeny élőhelyet keresve elkezdett
kivándorolni az afrikai kontinensről. A vándorlás szeriális természetéből adódott,
hogy az Afrikától nagyobb távolságban letelepedett kivándorlók populációjában a
sokféleség mértéke csökkent. Azaz minél távolabb jutottak az emberek Afrikától,
kulturális, nyelvi, viselkedésbeli és fizikai tekintetben annál homogénebb
társadalmak jöttek létre.
Ez a jelenség a szeriális alapítói hatással magyarázható. 8 Képzeljünk egy
szigetet, ahol öt papagájfaj él – kék, sárga, fekete, zöld és piros –, amelyek
egyformán jól alkalmazkodtak a szigeten uralkodó feltételekhez. Amikor a
szigetre lecsap egy trópusi vihar, néhány papagájt elsodor a szél egy távoli
lakatlan szigetre. Ebben a kisebb csoportban nem valószínű, hogy mind az öt faj
képviselője jelen van. Előfordulhat például, hogy a legtöbbjük piros, sárga és kék,
és az utódaik – amelyek nemsokára benépesítik ezt a szigetet is – csak ezeket a
színeket öröklik. Azaz az új szigeten kifejlődött kolónia már nem lesz annyira
változatos, mint az eredeti populáció volt. Ha most a második szigetről az ott élő
papagájok egy kis csoportja továbbköltözik egy harmadik szigetre, az
valószínűleg még kevésbé lesz sokszínű, és így tovább, azaz az újonnan alapított
kolónia sokszínűsége mindig kisebb, mint a korábbiaké. Vagyis feltéve, hogy a
papagájok gyorsabban távoznak mindegyik szigetről, mint hogy ott mutációk
alakulnának ki, akkor minél tovább haladnak a papagájok, és alapítanak
(sorozatosan) az eredetitől egyre messzebb új kolóniákat, azok populációja egyre
kevésbé lesz sokszínű.
Az emberiség kivándorlása Afrikából hasonló mintát követett. Az első csoport
elindult Afrikából, és letelepedett egy közeli termékeny régióban, itt már csak egy
része volt jelen annak a diverzitásnak, ami még az eredeti afrikai populációban
megfigyelhető volt. Majd, amikor a kivándorlók népessége is annyira felduzzadt,
hogy az új terület már nem bírta tovább eltartani őket, egy kevésbé sokszínű
csoport innen is továbbindult, hogy szűz területet keressen, és ők még távolabb
telepedtek le. Az emberiség a kirajzása során ezt a lépést rengetegszer ismételve
jutott el a távoli kontinensekre: amikor a népesség elérte a kritikus szintet, mindig
kivált egy kevésbé sokszínű csoport, amely új, zöldebb legelőket keresett. És bár