Az Afrikától való távolság és a diverzitás csökkenése közötti összefüggésre
további bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a fizikai és kognitív antropológia
területéről. Az egyes testi tulajdonságok – például a fogászati szempontból
releváns csontszerkezet, a medencecsont tulajdonságai, a szülőcsatorna formája –,
valamint a kulturális különbségek, úgymint a beszéd alapvető egységei (fonémák)
közti eltérések az egyes nyelvekben, mind megerősítik a Kelet-Afrikából kiinduló
szeriális alapítói hatás létét: azaz Kelet-Afrikától távolodva ezen fizikai és
kulturális jellegzetességek terén is egyre kisebb mértékű diverzitást találunk. 12
Természetesen ahhoz, hogy feltárhassuk, hogyan hatott a populáció teljes
diverzitása az egyes országok gazdasági jólétére, jóval több mérőszámra lenne
szükségünk, mint amennyivel a genetikusok és az antropológusok szolgálni
tudnak. Ráadásul ezeket még függetleníteni is kellene a populációk gazdasági
fejlettségének fokától, hogy a sokféleség ok-okozati hatását kimutathassuk az
egyes országok anyagi helyzetére. De hogyan is festene egy ilyen mérés?
A diverzitás mérése
A diverzitás mérését célzó hagyományos módszerek általában az egyes
etnikumoknak és nyelvi csoportoknak csak a százalékos arányát ragadják meg az
adott populációban. 13 Ezért ezeknek a méréseknek két fő hiányosságuk is van. Az
egyik, hogy bizonyos etnikai, illetve nyelvi csoportok szorosabban kapcsolódnak
egymáshoz, mint mások. Azaz, ha mondjuk egy társadalomban ugyanakkora
arányban képviseltetik magukat a dánok és a svédek, az a társadalom nem
feltétlenül nevezhető ugyanolyan mértékben sokszínűnek, mint amelyikben a
dánok és a japánok vannak jelen ugyanakkora százalékban. A másik, hogy az
etnikai és nyelvi csoportok önmagukban sem homogének. Vagyis egy olyan
ország, amelyben kizárólag japánok vannak, nem feltétlenül ugyanolyan
sokszínű, mint egy másik, amely kizárólag dánokból áll. Sőt, ami azt illeti, a
diverzitás egy etnikai csoporton belül általában nagyságrendekkel nagyobb, mint
az egyes csoportok között. 14
Ahhoz tehát, hogy egy ország teljes diverzitását megfelelően mérni tudjuk, a
sokszínűségnek még legalább két további aspektusát kell figyelembe vennünk.
Először is a sokszínűséget minden egyes etnikai vagy nemzetiségi csoporton
belül, mint például az Egyesült Államokban az ír vagy a skót populációra
vonatkoztatva. Másrészt pedig minden egyes nemzetiségpár között fel kell
térképeznünk a diverzitás mértékét, azaz számot kell adnunk az egyesült
államokbeli ír és skót nemzetiség viszonylagos kulturális közelségéről,
szembeállítva például az ír–mexikói nemzetiségpár kevésbé szoros kulturális
kapcsolatával.