Oded Galor - Az emberiség utazása

egyes földrajzilag elkülönülő etnikai csoportok esetében, ahogy az a népsűrűségben i. e. 5000-ben (A), i. e.
3000-ben (B), i. e. 1000-ben (C), valamint i. sz. 100-ban megnyilvánult (D).
Valójában ez a púp alakú hatás egyedülálló az ősi etnikumok Afrikától mért
migrációs távolságára nézve. Más távolságok, amelyek nem állnak
összefüggésben a Homo sapiens Afrikából történő kirajzásának útvonalaival és az
emberi populációk diverzitásával, nem mutatnak hasonló púp alakú mintákat.
Vagyis a Kelet-Afrikától légvonalban mért távolság, amely nem azonos a
migrációs távolsággal, nem korrelál a gazdasági jóléttel, ami megnyugtató, hiszen
a történelem előtti időkben őseink gyalog vándoroltak ki Afrikából, nem pedig
repülőgépekkel. Továbbá a bolygó tetszőlegesen választott olyan fókuszpontjaitól
mért migrációs távolság, amelyek egyértelműen nem nevezhetők a Homo sapiens
bölcsőjének, mint például London, Tokió vagy Mexikóváros, vagyis az
úgynevezett „placebo kiindulópontoktól” mért migrációs távolságok szintén
nincsenek hatással a gazdasági jólétre. Sőt, a múltban technológiai szempontból
vezető szerepet játszó régióktól – mint például a termékeny félholdtól – mért
földrajzi távolság sem mutat ilyen korrelációt a gazdasági jóléttel.
Egymástól független bizonyítékok erősítik meg a feltételezett mechanizmust e
mögött az érdekes jelenség mögött, azaz hogy a társadalmi sokszínűség valóban
kettős hatást gyakorolt a gazdasági fejlődésre. Egyrészt szélesítette az egyéni
értékrendek, hitrendszerek és preferenciák spektrumát a társadalmi interakciók
tekintetében, másrészt a bizonyítékok azt sugallják, hogy a diverzitás
csökkentette a személyek közötti bizalmat, erodálta a társadalmi kohéziót,
fokozta a konfliktusok gyakoriságát és a közjavak elosztásának nem hatékony
módozatait eredményezte, azaz negatívan hatott a gazdasági teljesítmény
alakulására. 18
Ugyanakkor a magasabb társadalmi diverzitás elő is segítette a gazdasági
fejlődést, hiszen szélesítette az egyéni jellegzetességek spektrumát, például a
problémamegoldó képesség és hozzáállás terén, ezzel támogatta a
specializálódást, ösztönözte az innovatív, új ötletek ötvözését, és fejlesztette az
alkalmazkodókészséget a folyamatosan változó technológiai környezethez. 19
Továbbá a diverzitásnak az az optimális szintje, amely a leginkább elősegíti a
gazdasági fellendülést, az utóbbi évszázadokban emelkedett. Ez a minta egyezést
mutat azzal a feltételezéssel, miszerint a diverzitás nagyobb előnyt jelent az olyan
gyorsan változó technológiai környezetekben, amelyek kialakulása magasabb
fejlettségi szinten jellemző. 20 A diverzitásnak ez a fejlődési folyamatban játszott
egyre fontosabb szerepe új megvilágításba helyezi azt a jelenséget, amikor
Európa lehagyta Kínát. I. sz. 1500-ban a fejlődést leginkább támogató diverzitási
szinttel Japán, Korea és Kína büszkélkedhetett. Nyilvánvaló, hogy a viszonylagos
homogenitásuk nagyobb mértékben erősítette a társadalmi összetartást, mint
amennyire az újításokat korlátozta, és ideális volt az 1500-as évek előtti korban,