jelentős, ezen kontinensek észak–déli fekvése miatt az új technológia sokkal
lassabban tudott csak elterjedni, hiszen az éghajlatban, illetve az egyes
termőtalajokban is jelentős különbségek mutatkoztak. Ráadásul a Szahara,
valamint Közép-Amerikában a nagyrészt áthatolhatatlan trópusi esőerdők
természetes akadályt képeztek a terjedéssel szemben.
Ennek ellenére a több százezer évig tartó, lassú technológiai és társadalmi
változás után ez a folyamat – a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzseknek
a földművelő társadalmakba való átmenete, illetve a nomád életmódról az állandó
lakóhelyre való átállás – mindössze néhány ezer év alatt szinte az egész
emberiség körében lezajlott. A neolitikus forradalom során az emberek szerte a
világon rengeteg vadállatot és növényt háziasítottak. A búza, az árpa, a borsó, a
csicseriborsó, az olajbogyó, a füge és a datolyapálma, valamint a juh, a kecske, a
sertés és a galambok háziasítása elsőként a termékeny félholdban történt meg. A
Kaukázus déli részén a szőlő és a gránátalma, Kínában a rizs került terítékre,
valamint itt háziasították a bivalyt és a selyemhernyót, Délkelet-Ázsiában pedig a
kacsát. A szezámfüvet, a padlizsánt és a zebut az indiai szubkontinensen, a
cirokot, a jamgyökeret, a kávét, valamint a szamarat pedig Afrikában. Új-
Guineában a cukornád és a banán, Amerikában pedig a kukorica, a bab, a tök és a
burgonya, valamint a pulyka, a láma és az alpaka tűnt előnyös választásnak. 22
Történetünk szempontjából központi jelentőséggel bír, hogy a mezőgazdasági
társadalmak több ezer évig fennmaradó technológiai előnyökre tettek szert.
Ugyanis a vadászó törzsekkel ellentétben ezek a közösségek sokkal többet tudtak
termelni, és ez előnyösen hatott a népességnövekedésre. Mivel sokkal nagyobbak
voltak, és sokkal jobb erőforrásokkal rendelkeztek a vadászó-gyűjtögető
életmódot folytató törzseknél, a mezőgazdasági társadalmak, ahogy elterjedtek a
kontinenseken, kiszorították vagy magukba olvasztották az előbbieket.
Eközben minden egyes mezőgazdasági társadalomban létrejött a kereskedelem,
aminek következtében az egyének különböző termékek előállítására
szakosodhattak: a földművelők mellett megjelentek a fazekasok, a takácsok, a
szerszámkészítők, a kereskedők és a kézművesek is. Ez pedig fokozatosan a
különböző társadalmi rétegek kialakulásához vezetett. Köztük különös
fontossággal bírt a nem élelmiszer-termelő osztály, amely inkább a tudás
megteremtésének szentelte magát. Ezek után a művészetekben, a
tudományokban, az írásban és a technológiában meginduló fejlődéshullámok
együttesen fektették le a civilizáció alapjait.
A civilizáció hajnala
Kezdetben a legtöbb mezőgazdasági társadalom megtartotta a neolitikus
forradalom előtti társadalmi berendezkedést. Az ilyen kis létszámú, rokoni