Oded Galor - Az emberiség utazása

európai országokban, közvetlenül az ipari forradalom előtt is ugyanebben a
tartományban mozgott a napszámosok jussa: Amszterdamban tíz kilogramm,
Párizsban öt, Madridban és Nápolyban, valamint a többi nagyobb spanyol és
olasz városban három-négy kilogrammnyi búza árát kapták a kezükbe nap mint
nap. 21
Sőt, a különböző törzsekből és civilizációkból az utóbbi 20 000 évben
fennmaradt csontvázmaradványok mind arról tanúskodnak, hogy bizonyos
regionális és időszaki eltérésektől eltekintve, a születéskor várható élettartam is
ugyanilyen szűk határok között mozgott. 22 Az észak-afrikai, valamint a termékeny
félhold területén feltárt mezolitikumi maradványok arra utalnak, hogy akkoriban
ezen a vidéken a születéskor várható élettartam harminc év körül alakult. Az ezt
követő mezőgazdasági forradalom idején a legtöbb régióban ez nem is változott
jelentős mértékben, bár egyes helyeken érezhetően csökkent. 23 Különösen a
neolitikus forradalom első időszakában (4–10 000 évvel ezelőtt) élt emberek
fennmaradt maradványai utalnak arra, hogy ebben az időszakban a várható
élettartam harminc-harmincöt év körül mozgott Çatalhöyükben (Törökország) és
a Nea Nikomedeiában (Görögország), de csak húsz körül alakult Khirokitiában
(Ciprus), Karataş (Törökország) és Lerna (Görögország) közelében pedig szintén
harminc évre számíthattak az újszülöttek. Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt a
születéskor várható élettartam elérte a negyven évet Athénban és Korinthoszban,
a Római Birodalomból fennmaradt sírkövek tanúsága szerint ez az érték később
megint visszaesett húsz és harminc év közé. 24 Nemrég feltárt bizonyítékok alapján
pedig megállapítható, hogy a 16. század közepétől a 19. századig Angliában a
várható élettartam harminc-negyven év között alakult, 25 és hasonló adatokat
jegyeztek fel az ipari forradalom előtti Franciaországban, 26 Svédországban 27 és
Finnországban is. 28
A Homo sapiens megjelenése után közel 300 000 éven át az egy főre eső
jövedelem alig haladta meg a létminimumot, gyakoriak voltak a járványok és az
éhínségek, négy újszülöttből egy nem érte meg az első születésnapját, és a
várható átlagos élettartam csak nagyon ritkán haladta meg a negyven évet.
De aztán, ahogy korábban már említettem, Nyugat-Európában és Észak-
Amerikában egyszer csak a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben a történelem
során példa nélküli mértékben és elképesztő tempóban kezdett emelkedni az
életszínvonal, és később ugyanez volt tapasztalható a világ más tájain is.
Figyelemre méltó, hogy a 19. század hajnala óta eltelt kétszáz évben, ami ugyebár
a malthusi korszakhoz képest csak egy röpke pillanat volt, az egy főre eső
jövedelem az egész világon átlagosan tizennégyszeresére, míg a születéskor
várható élettartam több mint a kétszeresére emelkedett. 29
Hogyan sikerült hát az emberiségnek oly hosszú idő után végre kitörnie a
malthusi mechanizmus szorításából?