alakulására. Márpedig Kína ebben az időszakban tényleg olyan alapvető
átalakulásokon ment keresztül, hogy azok regionális szinten minden bizonnyal
befolyásolták a népsűrűség és az életszínvonal alakulását, a kukoricatermesztéstől
teljesen függetlenül is.
Ezért a tudósok a kukoricát leghamarabb átvevő, három kínai tartomány
népsűrűségének és életszínvonalának hosszú távú változásait vetették össze
azokban a tartományokban végbement változásokkal, amelyek csak jóval később
kezdtek kukoricát termeszteni. Tehát az egyes változások közötti különbségeket
hasonlították össze, nem pedig magukat a vizsgált aspektusban mutatkozó
konkrét különbségeket, és így sikeresen csökkentették az egyéb potenciális
zavaró tényezők hatását. 20 És valóban: a malthusi elmélettel összhangban a
kukoricát korán termesztő, három kínai tartományban 1776 és 1910 között
átlagosan 10 százalékkal lett magasabb a népsűrűség, mint más tartományokban,
de az átlagbérek változásában nem volt kimutatható különbség. Csak annyit
tudhatunk, hogy ebben az időszakban Kína népességnövekedésének egyötöde a
kukoricatermesztéssel magyarázható.
Láthatjuk tehát, hogy a malthusi korszakban sem a többlettermelés, sem pedig
a hiány nem fejtette ki korlátlan ideig a hatását. Új termények vagy technológiák
megjelenése felgyorsította a népességnövekedést, így mérsékelve ezeknek a
gazdasági fejlődésre gyakorolt pozitív hatását, az így kialakuló ökológiai
katasztrófák hosszú távú gazdasági pusztítása pedig csak az éhínségek, járványok
és háborúk népességbefolyásoló hatása miatt nem következett be. Elkerülhetetlen
volt tehát a gazdasági jégkorszak.
A gazdasági jégkorszak
A neolitikus forradalomnak, akárcsak egy sor más fontos kulturális,
intézményi, tudományos és technológiai vívmánynak szintén nem volt jelentős,
hosszan tartó hatása sem az életszínvonal (az egy főre eső jövedelem), sem pedig
a biológia (a születéskor várható élettartam) terén. Ahogy a többi faj esetében,
történelmének túlnyomó részében az emberi faj is a környezeti nehézségekkel
küzdött, és szinte mindvégig a létminimum környékén élt.
Voltak ugyan bizonyos regionális különbségek, de az egy főre jutó termelés,
illetve a képzetlen munkaerő számára kifizetett átlagbér – bármelyik civilizációt
is vizsgáljuk – évezredeken át egy igen szűk sávban mozgott. Egyes becslések
szerint például a napszámosok jó háromezer évvel ezelőtt Babilonban egynapi
munkáért hét, az Asszír Birodalomban pedig öt kilogrammnyi búza árát kapták,
nagyjából kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Athénban ugyanezért a munkáért tizenegy-
tizenöt kilogrammnyi búza ára járt, a Római Birodalom fennhatósága alatti
Egyiptomban pedig négy kilogramm búza értéke volt a napibér. De még a nyugat-