Oded Galor - Az emberiség utazása

De mit értett Darwin „előnyösebb változatokon”, és az ő fennmaradásuk
hogyan hat egy malthusi környezetben a népesség összetételére?
Egyszerűen megfogalmazva bármely, generációkon át öröklődő tulajdonság,
amely lehetővé teszi, hogy az organizmus jobban alkalmazkodjék környezetéhez,
több erőforráshoz biztosít számára hozzáférést, vagyis az organizmus nagyobb
mennyiségben és nagyobb sikerrel tud táplálékhoz jutni, illetve védelmet találni,
ezért nagyobb számban hoz világra életképes utódokat, „előnyösnek” nevezhető.
Ezen túlélési előny okán az „előnyös” tulajdonságok aránya idővel minden
populációban növekszik. Ez tulajdonképpen a darwini természetes kiválasztódás
lényege.
Azt gondolhatnánk, hogy minden igazán nagy horderejű evolúciós változáshoz
rengeteg idő kell, vagyis hogy ezek a folyamatok, bármilyen érdekesek is,
tulajdonképpen nem bírnak relevanciával az emberiség utazásának megértésében.
De jóllehet az élőlényeknek több millió évbe telt, hogy tökéletes szemeket
fejlesszenek ki a „szem prototípusának” egy korai változatából, a már meglévő
tulajdonságok összetétele egy adott populációban egész gyorsan is megváltozhat.
Az egyik legismertebb példa erre a lepkék domináns színének megváltozása –
világosról sötétre – a 19. századi Angliában. Ahogy az ipari negyedekben egyre
több korom rakódott le a fák törzsére, a ritkább, sötét színű lepkék hirtelen sokkal
jobban el tudtak rejtőzni a ragadozók szeme elől, és ez a túlélési előny a
világosabb színű társaikkal szemben igen rövid idő alatt oda vezetett, hogy a
teljes lepkepopulációban a sötét színűek lettek többségben. 11
Az emberek ugyan nem szaporodnak olyan gyors ütemben, mint a lepkék,
ennek ellenére az emberek körében is tapasztalhatunk szerte a világon példákat a
környezethez való gyors alkalmazkodásra. Amint azt már az előző fejezetben is
említettem, így alakul ki a természetes immunitás a helyi betegségekre, aminek
következtében a neolitikus forradalom után ellenállóbbak lettünk a fertőzésekkel
szemben. De így fejlődött ki bizonyos helyi táplálékok megemésztésére való
képességünk is – konkrétan a laktóztolerancia olyan térségekben, ahol elsősorban
teheneket, kecskéket és birkákat háziasítottak 12 –, és ugyanezen elv segített
bennünket abban, hogy életben tudjunk maradni a magasabban fekvő
hegyvidékeken is. A regionális viszonyokhoz való alkalmazkodás volt az, ami a
különböző bőrszíneket is létrehozta a bolygón. A magasabb UV-sugárzású
térségekben a populáció idővel a bőr pigmentjeivel kezdett védekezni a nap
ártalmas sugarai ellen. Ezzel szemben az Egyenlítőtől távolabb eső vidékeken,
amelyeket kevesebb napsütés ér, az a mutáció volt előnyben, amelynek a bőre
világosabb volt, s ezáltal a teste több D-vitamint tudott előállítani, ez a túlélési
előny pedig idővel azt eredményezte, hogy a népesség többsége világos bőrű lett.
Továbbá, ha kulturális jellegű adaptációról beszélünk, azok még a biológiai
változásoknál is sokkal gyorsabban terjednek el egy adott populációban. E