volna töltenie, a falun élők ugyanis ekkoriban még nem tudtak eltartani
kézműveseket, művészeket és feltalálókat.
A nagyobb népesség nemcsak sokkal nagyobb mértékben segítette elő a
technológiai fejlődést, hanem megakadályozta az olyasfajta technológiai
hanyatlást is, amelyet a kisebb közösségek gyakran elszenvedtek, mint például a
sarkvidéki inuitok közössége Grönland északnyugati részén az 1820-as években.
A felnőtt lakosság körében járvány pusztított, és az áldozatok felbecsülhetetlen
értékű technológiai tudást is a sírba vittek magukkal, például a kajaképítés
módszerét. Az életben maradt fiatal generáció képtelen volt pótolni az elveszett
tudást, és óriási technológiai hanyatlás vette kezdetét, amely drámai mértékben
rontotta a halászat és a vadászat eredményességét. A népesség tovább
fogyatkozott, és bizonyára teljesen el is tűntek volna, ha nem találkoznak egy
másik inuit közösséggel, amely néhány évtizeddel később ismét elérhetővé tette
számukra az elvesztett ismereteket. 7 Ehhez hasonló akut technológiai hanyatlást
más elszigetelt közösségek is átéltek, például a tasman őslakosok, amikor
elvesztették a szárazföldi átjárás lehetőségét Ausztráliába. A nagyobb lélekszámú
közösségekben ezzel szemben sokkal ritkább a technológiai hanyatlás, hiszen
ezeknek sokkal kiterjedtebb kereskedelmi kapcsolataik vannak más csoportokkal,
és a felhalmozott tudásukat az egész társadalomban elterjesztik, illetve
rendszeresen frissíti a tudásukat az új találmányok megjelenése.
Amint majd látni fogjuk, ez a pozitív visszacsatolás – vagyis hogy a
technológiai fejlettség nagyobb népességet tud eltartani, a nagyobb népesség
pedig erősíti a technológiai fejlődést –, amely az emberi létezés során szinte
mindvégig a háttérben munkált, lassan, de biztosan olyan mértékben felerősödött,
hogy végül az újítások megjelenésének gyakorisága elért egy kritikus szintet. És
ez a szikra indította be azt a fázisváltozást, amely kiemelte az emberiséget a
stagnálás korszakából. 8
A népesség összetétele
A népesség mérete mellett a változásnak volt egy másik fontos kereke: a
népesség összetétele. Akárcsak a méretet, a népesség összetételét szintén a
malthusi mechanizmus határozta meg. 9 Az ezt felismerő első tudósok egyike
Charles Darwin volt, aki így ír erről önéletrajzában:
1838 októberében, azaz tizenöt hónappal azután, hogy megkezdtem a
szisztematikus kutatást, épp Malthusnak a népességről írt tanulmányát
olvasgattam, és mivel az állatok és növények életének hosszú ideje tartó
tanulmányozása miatt tisztában voltam a létért vívott küzdelemmel, amely
mindenütt jelen van, egyszer csak szöget ütött a fejemben az a gondolat,
hogy ilyen körülmények között az előnyösebb változatok nagyobb
valószínűséggel maradnak fent, míg a kevésbé életrevalók eltűnnek. 10