Oded Galor - Az emberiség utazása

büszkélkedhetett – ez a növekedési ráta pedig messze meghaladja a kontinens
népességnövekedésének arányát. 10
Az szintén nyilvánvaló, hogy az európai könyvnyomtatás gyors térhódítása
további technológiai és kulturális változásokat okozott, amelyek pedig nagyban
hozzájárultak a humántőke fejlődéséhez. A 15. század végén tömegesen kerültek
nyomtatásba „kereskedelmi matematika” témájú tankönyvek, amelyekből a
kereskedőtanoncok megtanulhatták, hogyan árazzák be termékeiket, hogyan
váltsák a különböző pénznemeket, illetve hogyan számítsák ki a haszonkulcsokat
és a kamatokat. Más kiadványok a kettős könyvvitel tudományát terjesztették,
amely lehetővé tette a kereskedők számára a számláik racionális kezelését, de
ugyanígy az orvosok, ügyvédek és tanárok számára is a tudás nélkülözhetetlen
forrásává váltak az Európa-szerte egyre nagyobb számban megjelenő
szakkönyvek. Nem meglepő, hogy azon városok népessége, amelyekben a 15.
század végén létezett nyomda, gyorsabban növekedett, legfőképp a bevándorlás
okán, így ezek a városok valóságos szellemi és irodalmi fellegvárakká nőtték ki
magukat, ahol az írástudás elsajátítását mint a tisztes polgárok nemes törekvését
és önmagában is erényes mivoltát tovább népszerűsítették. 11
Ebben az időszakban Európában az írni-olvasni tudók aránya minden
korábbinál magasabb szintre emelkedett. 1800-ra ez az arány Hollandiában 68
százalék volt, Nagy-Britanniában és Belgiumban 50 százalék, a többi nyugat-
európai országban pedig 20 százalék körül alakult. Az Európán kívüli
társadalmakban viszont az írni-olvasni tudók aránya csak a 20. században kezdett
emelkedni. 1820-ban a bolygón élő összes felnőtt embernek mindössze 12
százaléka tudott írni-olvasni. Ez az arány csak a 20. század derekán lépte át az 50
százalékos küszöböt, napjainkban pedig 86 százalékon áll (7. ábra).
De az iparosodás korszaka előtt az európai oktatás még mindig nem olyan
képességek elsajátítását célozta meg, amelyek segítségével nagy tömegben
állhatott volna rendelkezésre képzett munkaerő. A modern oktatás egyik úttörője
a 17. században élt cseh filozófus, Johannes Amos Comenius innovatív
pedagógiai módszereket dolgozott ki, például anyanyelven zajlott az oktatás (nem
pedig latinul), a tanulók fokozatosan ismerkedtek meg az egyre komplexebb
anyagokkal, így fejlődött a logikus gondolkodásuk, nem volt szükség magolásra.
De még Comenius legforradalmibb oktatóvállalkozásában is csak azért ültek nők
és a társadalom szegényebb rétegeinek képviselői is az iskolapadban, hogy
erkölcsi és kulturális értékeket sajátítsanak el, nem pedig azért, hogy a munka
világában nélkülözhetetlen ismeretekre és tapasztalatokra tegyenek szert. Még
azon szerencsések közül is, akik részesültek elemi oktatásban, csak nagyon
kevesen sajátítottak el az iskolában olyan képességeket és ismereteket,
amelyeknek felnőtt életükben a munkájuk során hasznát vették volna. És ezeket
az ismereteket ők is elsősorban munkavégzés során tanulták meg – például