Soha többé gyermekmunka
1910-ben az amerikai fényképész, Lewis Hine készített egy fotót egy
mezítlábas, tizenkét éves, rongyokba öltözött kislányról, amint egy textilgyárban
egy nagy gépnek támaszkodik. A gyermeket úgy hívták, hogy Addie Card, és a
képen látható komoly arckifejezése sokáig kísérti az embert. Hine és más fotósok
rengeteg hasonló pillanatot örökítettek meg a gyermekmunkáról az Egyesült
Államokban és Nagy-Britanniában, fényképeik pedig pillanatok alatt az ipari
forradalom ikonikus szimbólumaivá váltak. Annak idején óriási
tiltakozáshullámot indítottak el, amelynek következtében betiltották a gyermekek
foglalkoztatását. De a közhiedelemmel ellentétben a gyermekmunka nem az ipari
forradalom újítása volt, és még csak nem is játszott jelentős szerepet az
iparosodási folyamatban. Sőt, a gyermekmunkát végül nem a tiltó jogszabályok
eredményeképpen számolták fel.
A társadalmakban az emberiség történelme során mindig is létezett
gyermekmunka. Amikor nehéz idők jártak, és a létfenntartás megkívánta, olykor
a gyermekeknek is fárasztó fizikai munkát kellett végezniük odahaza vagy kint a
földeken. De amikor megkezdődött az ipari forradalom, a jelenség láthatóbbá
vált. A városokban élő munkáscsaládok jövedelme alig haladta meg a
létminimumot, ezért olykor már a négyéves gyermekeket is elküldték dolgozni az
iparba és a bányákba. A gyermekmunka főként a textilgyárakban terjedt el, ahol a
finom kis kezek felettébb alkalmasak voltak az elakadások elhárítására. A
lehangoló környezet és a megalázó, veszélyes munkakörülmények, amelyeket a
gyermekeknek ebben az időszakban el kellett viselniük, valamint az a tény, hogy
nem jártak iskolába, tovább erősítette a szegénység terjedését. 41