Oded Galor - Az emberiség utazása

zuhanni kezdtek. A rá következő évtizedekben pedig az olyan betegségek elleni
védőoltások bevezetése és elterjedése, mint a himlő, a diftéria és a
szamárköhögés, tovább csökkentette a halálozási rátát.
Az életszínvonalnak ez a példátlan emelkedése soha nem látott mértékű
növekedést idézett elő a születéskor várható élettartamban is. Mivel az egy főre
eső jövedelem évezredeken át szinte folyamatosan a létminimum környékén
mozgott, a születéskor várható átlagos élettartam is egy szűk tartományon belül
maradt, harminc és negyven év között. A rendelkezésre álló erőforrások terén
bekövetkező változások, valamint a háborúk, az éhínségek és a járványok
ideiglenes kilengéseket okoztak ugyan a születési és a halálozási rátában, de a
várható élettartam viszonylag állandó maradt, mivel a malthusi mechanizmus
nem engedte, hogy az életkörülmények huzamosabb ideig javuljanak vagy
romoljanak. Ugyanakkor a 19. század derekán, amikor az egy főre eső jövedelem
soha nem látott magasságokba emelkedett, a várható élettartam is szárnyalni
kezdett (10. ábra). Ezek a tendenciák az iparosodó országokban már a 19. század
közepén elkezdődtek, amikor sikerült kiszabadulni a malthusi mechanizmus
szorításából, a fejlődő országokban pedig nagyjából a 20. század második felében
folytatódtak, és elsősorban a társadalom legszegényebb rétegeit érintették,
amelyek tagjai a leginkább ki voltak téve a hideg, az éhínség és a betegségek
pusztító hatásának.