A kérdés azonban inkább a külső erők machinációiról szól.
Jugoszlávia valószínűleg nem maradt volna fenn korábbi formájában. De talán nem
tört volna szét ennyi kis államegységre, ha nem avatkoznak bele külső hatalmak. A
legelső lépésektől - Horvátország és Szlovénia függetlenségének Németország és mások
általi azonnali elismerésétől - a Koszovó szétválasztására irányuló katonai műveletig és
Montenegró függetlenségének aktív támogatásáig a vezető nyugati országok
következetesen azt a tervet hajtották végre, hogy a balkáni térképet a lehető legkisebb
mozaikdarabkára csökkentsék.
Bosznia kivétel, ahol kísérletet tettek egy többnemzetiségű konföderáció
létrehozására. De először is, ez nem sikerült túl jól és még mindig nem világos, hogy mit
lehet vele kezdeni. Másodszor, a másik kérdés az volt, hogy megakadályozzák egy olyan
ország megerősödését, amelyet az expanziós ösztönök hordozójának
tekintettek (Szerbia).
Egyedül Szerbiától tagadták meg az önrendelkezés jogát,
hogy egyetlen államban egyesüljenek!
Az, hogy éppen a szerbektől tagadták meg az önrendelkezés jogát, ahogyan szerették
volna, vagyis, hogy egyetlen államban egyesüljenek, többféleképpen is
magyarázható.
A vonakodástól kezdve (egy bizonyos pontig) a korábbi közigazgatási határvonalak
megváltoztatásától, ami kinyithatta volna Pandora szelencéjét, egészen a Balkánon egy erős
és független állam létrehozásától való félelemig.
Ha azonban a "történelem vége" kontextusában nézzük a dolgokat, Szerbia
tökéletes példája egy olyan nemzet "átnevelésére" tett kísérleteknek, amely nem
illik bele abba a pályába, amely az egyetlen elfogadott változattá vált.Koszovó szerbek lakta északi települései az utolsó olyan területet jelentik, amelyet
Belgrád Szerbia de facto határain kívül eső felelősségi körének tekint.
Az a precedens, hogy a tartomány függetlenségét katonai erővel, a hivatalos főváros
beleegyezése nélkül ismerik el, még Nyugat-Európában sem tetszett soha senkinek.
Ebben az összefüggésben az Európai Unió sokáig engedett Szerbiának némi
mozgásteret - nemcsak Koszovó elszakadásának el nem ismerését, hanem látszólag az ott
élő szerbekkel kapcsolatos különleges jogokat is.
Most azonban úgy tűnik, hogy úgy döntöttek, hogy nem lesznek többé
türelmesek. Pristinának szabad kezet adtak, hogy teljes szuverenitást szerezzen
Koszovó felett. Eközben a tartomány uniós tagságért folyamodik, annak ellenére, hogy
a hatályos megállapodások értelmében ez a rendezés előtt nem lehetséges.
Objektíven szólva Szerbiának nincs hová mennie.
Az ország az EU-hoz igazodó szomszédjaitól és partnereitől függ és a tömbhöz való
integráción kívül nincs más alternatív fejlődési útja.