rút hely volt ez, nélkülözött mindent, ami a gyarmatos időkre emlékeztethetett.
Barnstable-i Újdonságbolt – ez volt az étkezde neve. Ismét egy délies motívum, délies
áruda. Mottója pedig így hangzott:
Ami jó, még kapható.
Ami nemjó, már elfogyott.
Befejezte az ebédet, és újra elindult, hogy felhajtsa valamelyik könyvtári vezetőt.
„Próbálkozzon a múzeumban”, javasolták neki. A múzeumot az egykori vámház
téglaépületében helyezték el, amely önmagában is műemlék volt. Azokra a régmúlt
időkre emlékeztetett amikor a kikötőben jókora hajók is horgonyozhattak, mert a
tengerfenék még nem változott át kékesbarna masszává. A múzeumban sem talált
azonban vezetőt, csak egy kibírhatatlanul unalmas kiállítást. Az enciklopédiaárus a
fojtogató lehangoltság állapotába került. Ragályos kórság ez, amely Barstable Village
alkalmi látogatói között terjed.
A szokásos módon próbálta kikúrálni magát. Beugrott a kocsijába, és a motort
bőgetve Hyannis felé száguldott. Cape Code kereskedelmi negyedében lokálok,
autószalonok, tekepályák, ajándékboltok és pizzériák kelletik magugat. Az
enciklopédiaárus egy kicsiny golfpályán iparkodott megszabadulni levertségétől.
Akkoriban azonban ezen a „Játékország” nevezetű golfpályán, a Cape Cod déli
partvidékére jellemző módon, egy őrjítően szánalmas attrakció fogadta a látogatókat.
A pálya valamikor katonai bázis volt. Közepén, ötletes hidacskákkal körülvéve, parafa
forgáccsal felszórt területen álldogált egy Sherman tank. Kevésbé nyüzsgő,
nyugalmasabb időkben vontatták ide, hogy a második világháború veteránjaira
emlékeztessen.
A tank azóta ugyan már nem a golfpályán emlékeztet, de továbbra is a közelben
tanyázik, hasonlóan méltatlan környezetben.
A tank sokkal több dicsőséget sugározhatott volna Barnstable Village belterületén,
de a település soha nem fogadta volna be. Itt ugyanis az a rend, hogy semmit nem
fogadnak be. Az elv következménye, hogy a település nagyjából olyan ütemben
változik a korral, mint a sakk szabályai.
A legnagyobb változás épp a közelmúltban zajlott le, a választások idején.
Korábban a demokrata párti megfigyelők és a republikánus párti megfigyelők
egyaránt republikánus pártiak voltak. Újabban viszont a demokrata párti megfigyelők
demokrata pártiak. Ezen forradalmi fejlemény sokkal kevesebb galibával járt, mint
gondolták volna – legalábbis egyelőre.
További leszámolás a múlttal, hogy a helyi színtársulat, a Barnstable-i Vidám
Színpad könyvelője az elmúlt évben leköszönt. A könyvelő harminc esztendőn
keresztül, havonta egyszer, a társulati értekezleten kijelentette, hogy nem árulja el a
mérleg eredményét, mert a színészek képesek elverni az összes pénzt valami
marhaságra. Az új könyvelő viszont közhírré tette, hogy van a kasszában négyszáz
dollár és pár cent. A társulat tüstént elverte. Vettek egy új függönyt, melynek színe
leginkább a romlott lazacéra emlékeztetett. Véletlen egybeesés, hogy a tömeges
ételmérgezéssel felérő függöny akkor gördült fel első ízben, amikor a Zendülés a Caine
hadihajón című darabot állították színpadra. Az egyik főszereplő, Queeg kapitány
idegesen nem csörgetett a markában acélgolyókat. Az acélgolyókat azért húzták ki a
darabból, nehogy valaki félreértse őket.