Holnap, holnap, holnap
(Tomorrow and Tomorrow and Tomorrow)Elérkezett a Kr. u. 2158-as esztendő. Lou és Emerald Schwartz suttogva
beszélgettek a Lou családja által benépesített lakás erkélyén, Alden Village-ben, a
- lakótömb hetvenhatodik emeletén. Alden Village egy New York-i lakótelep volt,
azon a részen, amelyet valamikor Dél-Connecticutnak hívtak. Amikor Lou és Emerald
összeházasodtak, Em szülei könnyezve azt mondogatták, május és december
házassága ez; de most, amikor Lou százhúsz éves volt és Em kilencvenhárom, Em
szüleinek be kellett ismerniük, hogy a házasság igazán jól sikerült.
De azért Em és Lou életéből sem hiányoztak a bajok, s most éppen emiatt
álldogáltak odakinn az erkélyen, a csípős levegőn.
- Néha olyan dühbe gurulok, hogy úgy érzem, mindjárt fogom magam, és
felhígítom az antigerazonját – panaszkodott Em. - Ez természetellenes lenne, Em – mondta Lou – , ez gyilkosság lenne. Amellett, ha
rajtakap minket, hogy pancsolunk az antigerazonjával, nemcsak kitagad bennünket,
de a nyakamat is kitöri. Attól, hogy százhetvenkét éves, Nagypapa még mindig
bikaerős. - Természetellenes? – kérdezte Em. – Ki tudja ma már, mi az, hogy természetes.
Óóóó... nem hiszem, hogy valaha is rá tudnám szánni magam, hogy felhígítsam az
antigerazonját vagy ilyesmi, de a fenébe is, Lou, az ember nem tehet róla, ha eszébe
jut Nagypapa sohase fog búcsút venni tőlünk, ha valaki nem segít neki egy kicsit. A
mindenségit... úgy össze vagyunk zsúfolva, hogy az ember megfordulni is alig tud, és
Verna majd belehal, úgy szeretne gyereket, és Melissa harminc évig nem szülhetett
gyereket. – Toppantott a lábával. – Már rosszul leszek, ha meglátom azt a ráncos vén
pofáját, nézem, ahogy terpeszkedik az egyetlen különszobában, elfoglalja a legjobb
széket, eszi a legjobb kosztot, diktálja, hogy mit nézzünk a tévében, és dirigálja
mindenkinek az életét azzal, hogy folyton megváltoztatja a végrendeletét. - Hát, azért végül is Nagypapa a családfő – mondta Lou, különösebb meggyőződés
nélkül. – És nem ő tehet róla, hogy ilyen ráncos. Hetvenéves volt, amikor az
antigerazont feltalálták. Itt fog ő hagyni bennünket, Em. Csak adjál rá neki időt. Ez az
ő dolga. Tudom, hogy nehéz együtt élni vele, de légy türelmes! Nem lenne értelme
olyasmit csinálni, ami felbosszantaná. Végül is jobb dolgunk van ott a rekamién, mint
bárki másnak. - Mit gondolsz, meddig fogunk még a rekamién aludni? Mikor választ új kedvencet
magának? Két hónap a világrekord, nem? - Azt hiszem, papa meg mama aludtak rajta egyszer ennyi ideig.
- Mikor fog végre elbúcsúzni, Lou? – kérdezte Emerald.
- Hát, azt mondogatja, hogy mindjárt a nyolcszáz kilométeres indianapolisi
gyorsasági után abba fogja hagyni az antigerazont. - Igen... és ez előtt azt mondta, hogy majd az olimpia, az előtt majd a
világbajnokság, és az előtt az elnökválasztás, s az előtt a mit tudom én mi. Ez mind