leromboltak benne. Újra meg kell tanulnia kezdeményezni, terveket megvalósítani és másoktól
független ítéleteket alkotni. Az ilyen pácienseknél a krízisintervenció vagy egy rövid távú terápia
ritkán elegendő a biztonság megteremtéséhez. Általában hosszabb pszichoterápiára van szükség.
A krónikus gyerekkori bántalmazás túlélőinél a biztonság megteremtése rendkívül összetett és
időigényes feladat lehet, mivel az öngondoskodás képessége csaknem mindig súlyosan sérült. Az
önbántalmazó viselkedés számos formát ölthet: krónikus Öngyilkossági késztetések, öncsonkítás,
evési zavarok, anyag abúzus, impulzív kockázatvállalás, valamint erőszakos vagy veszélyes
kapcsolatokban való ismételt részvétel. Az Önbántalmazó cselekedetek jelentős hányada az eredeti
bántalmazás szimbolikus vagy szó szerinti új rajátszásaként értelmezhető. Az önbántalmazás
funkciója az, hogy adaptívabb önvigasztaló stratégiák híján betöltse az elviselhetetlen érzelmi
állapotok szabályozásának feladatát. Az öngondos-
Ikodás és az önvigasztalás képességét, amely a bántalmazó környezetben nem tudott kialakulni, a
felnőtt túlélőnek kemény munkával kell kialakítanú. A páciens és a terapeuta között kezdetben még
az is vita tárgya lehet,hogy csakugyan szükség van-e a stabil öngondoskodás kialakítására.
Ha a páciens végül el is ismeri ennek szükségességét, vitatkozhat azon, hogy ez kinek a feladata. A
megmentésről fantáziáié páciens neheztelhet e feladat miatt, és úgy gondolhatja, hogy ez nem az ö
dolga, hanem a terapeutáé. Az öngyűlölő páciens úgy érezheti, ö nem érdemes arra, hogy bárki is
ilyen jó legyen hozzá. A terapeutának mindkét esetben olyan érzése támadhat, hogy ő sokkal
elkötelezettebb a biztonság megalapozása mellett, mint maga a páciens. John Gunderson pszichiáter
szerint a borderline páciensek első kezelési szakaszának középpontjában „a páciens biztonságához
kapcsolódó témák állnak, azzal a kérdéssel együtt, hogy a biztonság kialakítása kinek a feladata
lesz"^20. E területeken tehát hosszas küzdelemre lehet számítani.
Éppúgy, mint az egyszeri akut trauma eseteiben, a biztonság megteremtése itt is a test feletti
kontroll visszaszerzésével kezdődik, majd kifelé halad az önvédelem és a biztonságos környezet
megszervezése felé. Azonban még a látszólag egyszerűbb test feletti kontroll megvalósítása Is
bonyolult feladat lehet, mivel a túlélő saját testét mások tulajdonának tekinti. Például a 27 éves
Marilyn esetében, akivel apja gyerekkorában szexuálisan visszaélt, a biztonság kialakításához arra
volt szükség, hogy a terápia elején főként a páciens testéről való gondoskodásra fókuszáljanak:
Marilyn utolsó mentsvárként tett próbát a pszichoterápiával, hátha ettől megszűnik súlyos, krónikus
hátfájása. Úgy hitte, fájdalmait esetleg a stressz okozza, ezért hajlandó volt pszichoterápiával
próbálkozni. Úgy tervezte, hogy amennyiben tünetei nem kezdenek hamarosan javulni, komoly
gerincműtétnek veti alá magát. A műtét azzal a kockázattal járt, hogy utána véglegesen
mozgássérült lesz. Korábban már két sikertelen műtétje volt Orvos apja rendszeresen
fájdalomcsillapítókat írt fel neki, és személyesen részt vett a kezelés megtervezésében. A műtéteket
végző sebész apja közeli kollégája volt.
A terápia eleinte főleg arra koncentrált, hogy Marilyn kialakítsa a teste feletti kontrollt. A
pszichológus azt javasolta, hogy Marilyn mindenképpen halassza el az operációval kapcsolatos
végső döntést addig, amíg át nem gondolta az összes rendelkezésére álló lehetőséget. Azt is
javasolta, hogy Marilyn mindennap naplószerűen jegyezze fel tevékenységeit, érzéseit és fájdalmait
Hamar kiderült, hogy hátfájása szorosan kapcsolódik érzelmi állapotaihoz. Marilyn rájött, hogy
amikor mellőzöttnek érzi magát vagy dühös, gyakran csinál olyasmit, amitől fájdalmai erősödnek.
Fél év alatt Marilyn többféle viselkedéses fájdalomkezelési technikát elsajátított, és pszichoterápiás
kapcsolatában egyre mélyebb bizalmat alakított ki. Egy év múltán testi tünetei jelentősen enyhültek.
202
blacktrush
(BlackTrush)
#1