Carmen óriási felháborodást keltett családja körében azzal a vádjával, hogy apja, a gazdag és
befolyásos üzletember szexuálisan visszaélt vele. Szülei azzal fenyegetőztek, hogy kiveszik az
iskolából és elmegyógyintézetbe záratják. Carmen azért kezdett terápiába, hogy bebizonyítsa, nem
őrült, és ezzel elkerülje, hogy apja szó szoros értelemben bezárassa. Hamarosan világossá vélt, hogy
Carmen a komplex poszttraumás szindróma számos tünetét mutatja, ugyanakkor nem voltak akut
öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatai, képes volt önmagáról gondoskodni, így a
kényszergyógykezelés semmi esetre sem tűnt indokoltnak.
A pszichológus már a terápia legelején jelezte, hogy elhiszi Carmen történetét. Ugyanakkor
javasolta, hogy Carmen vegye figyelembe helyzete valós erőviszonyait, és ne vívjon olyan csatát,
amit most még nem nyerhet meg. Carmen kompromisszumos megoldásra jutott: visszavonta a
vádat, és beleegyezett, hogy járóbetegként pszichiátriai kezelésre járjon az általa választott
pszichológushoz. Amint elállt a vádtól, szülei megnyugodtak, és engedték, hogy folytassa az
iskolát. Apja még abba is beleegyezett, hogy fizeti Carmen terápiájának költségeit.
A terápia során Carmen további emlékeket tárt fel, és még biztosabb lett abban, hogy csakugyan
incesztus történt vele. Ugyanakkor úgy érezte, hallgatnia kell, mert félt, hogy az apja nem fogja
tovább fizetni a tandíját és a pszichológust. Megszokta családja nagystílű életvitelét, és nem hitte,
hogy képes lenne eltartani magát. Úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva az apjának. Végül rájött,
hogy holtpontra jutott: addig nem tud továbblépni a terápiában, amíg apja anyagi függésben tartja.
Ezért a harmadik főiskolai éve végén halasztást kért, munkát és lakást szerzett magának, és a
keresetének megfelelő összegre alkudta le a terápia díját. E változtatások után már tovább tudott
haladni gyógyulásában.
Ebben a történetben a biztonságos környezet megteremtéséhez a páciensnek nagymértékben át
kellett alakítania életvitelét. Ez nehéz döntéseket és áldozatokat kívánt. Ám sok más pácienshez
hasonlóan ö is felismerte, hogy mindaddig nem fog felépülni, amíg nem vállal felelősséget saját
anyagi függetlenségéért. Szabadság nélkül nincs biztonság és nincs gyógyulás, ám a szabadságért
gyakran nagy árat kell fizetni. Lehet, hogy a szabadságért a túlélőknek szinte minden egyébről le
kell mondaniuk. A bántalmazott nők elveszíthetik otthonukat, barátaikat és megélhetésüket. A
gyerekkori bántalmazás túlélői elveszíthetik családjukat. A politikai menekültek elveszíthetik
otthonukat és hazájukat. Az emberek nagyon ritkán fogják fel ezen áldozat valódi mértékét.
Az első szakasz lezárása
Mivel a gyógyulás első szakaszában elvégzendő feladatok vesződségesek és nagy erőt igényelnek,
gyakran mind a terapeuta, mind a páciens próbálja megkerülni őket. Csábító dolog a biztonság
követelményei felett egyszerűen elsiklani, és rögtőn fejest ugrani a terápia további szakaszaiba. Bár
a traumatúlélők esetében a leggyakoribb hiba a traumás élményanyag elkerülése, a második
leggyakrabban elkövetett hiba valószínűleg a feltáró munka korai vagy elsietett megkezdése,
miközben sem a biztonság, sem a terápiás szövetség nem jött még létre.
A páciensek néha maguk ragaszkodnak ahhoz, hogy egyből belefogjanak a traumatikus események
képszerű, részletes leírásába, mert úgy képzelik, hogy ha gyorsan kiadják magukból történetüket,
műiden bajuk egy csapásra elmúlik. Ez a hit abból a téves elképzelésből ered, hogy a terápia
megrázó, katartikus gyógymód, amely egyszer s mindenkorra megszabadítja Őket a traumától. Az
ilyen páciens a terápiát valamiféle szadomazochisztikus orgiaként képzeli el, amelynek során
sikoltozni, sírni, okádni és vérezni fog, majd meghal, hogy immár a traumától megtisztulva
újjászülethessen. Az efféle új rájátszásokban a terapeutára osztott szerep nyomasztóan hasonlítani
kezdhet az elkövető szerepéhez, hiszen a páciens azt várja el tőle, hogy fájdalomokozással mentse
meg öt. A trau-más tünetegyüttesek korai, katartikus gyógyításáról szóló, a mai kultúrában is élő
leírások, az Ördögűzés jóval régebbi vallásos metaforájához hasonlóan, még jobban felerősítik a