A terápia elején Denise-t erős kétségek gyötörték, hogy annak idején az apja tényleg visszaélt-e
vele. Volt benne egy erős „testi érzés", hogy így volt, de nem voltak konkrét emlékei. Azt gondolta,
hogy emlékei feltárásához hipnózisra lesz szüksége. A pszichológus megkérte Denise-t, hogy
mondja el, milyen most az apjával való kapcsolata. Kiderült, hogy Denise már előre retteg egy
közelgő családi összejöveteltől, mert tudja, hogy apja nagyon berúg majd, mindenkire trágár
megjegyzéseket tesz, és fogdosni fogja a nőket. Denise úgy érezte, úgyis hiába tiltakozna, mivel
családja szórakoztató, ártalmatlan dolognak tartja apja viselkedését.
Denise először nem tartotta különösebben fontosnak ezt az információt. 0 valami sokkal drámaibbra
számított; olyasmire, amit a családja is komolyan venne. A pszichológus megkérdezte Denise-t, mit
szokott érezni, amikor apja mások előtt fogdossa. Denise elmondta, hogy undorodik, megalázottnak
és tehetetlennek érzi magát. Ettől ismét felerősödött benne az a „testi érzés", amelyről a terápia
elején beszélt. Ahogy feltárta jelenbeli érzéseit, több olyan gyerekkori eset is eszébe jutott, amikor
apjánál keresett védelmet, aki csak kigúnyolta és félresöpörte panaszait. Végül felszínre kerültek
azok az emlékei, amikor apja éjjel bemászott hozzá az ágyba.
A páciens jelenlegi mindennapi életében általában sokféle disszociált, múltbeli emlékekre utaló jel
található. Az ünnepek és egyéb különleges alkalmak elemzése gyakran segíti e múltbeli
asszociációk felelevenítését. A mindennapi életben fellelhető utalásokon kívül a páciens fényképek
nézegetésével, családfarajzolással vagy a gyerekkori élmények helyszínének felkeresésével is
elősegítheti a múlt feltárását. Maguk a poszttraumás tünetek, például az emlékbevillanások és a
rémálmok is fontos emlékekhez vezethetnek. Sharon Simoné arról beszél, hogyan lett egy nemi
aktus által előhívott emlékbevillanás az első jel, amely az elfeledett gyerekkori incesztusra utalt:
„Épp a férjemmel szeretkeztem, amikor egyszer csak háromévesnek éreztem magam. Mélységes
szomorúság töltött el, ö meg csak csinálta tovább. Emlékszem, körülnéztem a szobában, és azt
gondoltam: »Emily!« (ö a pszichológusom) »Kérem'. Jöjjön, és szabadítson ki ez alól a férfi alól!«
Tudtam, hogy ez a »férfi« nem a férjem, de még nem mondtam ki, hogy »Apu«."^23
Az esetek többségében a megfelelő narrativum bármiféle módosolt tudatállapot formális használata
nélkül is kialakítható. Megesik azonban, hogy a történetben még a körültekintő, alapos feltáró
munka után is kiterjedt amnéziás területek maradnak. Az ilyen esetekben kellő mérlegelés után
érdemes olyan nagyhatású technikákhoz fordulni, mint például a hip-noterápia. A traumás emlékek
hipnózissal történő feloldása azonban nagyfokú szaktudást igényel.^24 Minden feltárási kísérletet
alapos felkészülésnek kell megelőznie, és az élmény integrációjához szükséges kellő időnek kell
követnie. A páciensnek először meg kell tanulnia, hogyan használhatja a transzállapotot
megnyugvásra és relaxációra, és csak hosszas felkészülés, tervezés és gyakorlás után léphet tovább
a feltáró munka irányába. Shirley Moore pszichiátriai gondozó és hipnoterapeuta arról beszél,
hogyan végez hipnózisos feltáró munkát traumát átélt pácienseivel:
Néha életkor-regressziós technikát használunk - például azzal a képpel dolgozunk, hogy a
páciensnek egy olyan fonál vagy kötél van a kezében, amely visszavezeti őt a múltba. Persze
vannak olyan túlélők, akiknél a kötél képe nem használható. A megszokott terápiás technikák
kőzött sok van, aminek meg kell változtatni a nyelvezetét. A másik technika, ami sok embernél
működik, a képzeletbeli hordozható tévé módszere. Ennél a módszeméi a páciensekkel alaposan
begyakoroljuk, hogy van egy „biztonságos" csatorna, amit elsőként behozunk. A terápiás munka e
videóhoz kapcsolt csatornán zajlik. A videóban a kazetta a teljes traumatikus élményt rögzíti. A
felvétek nézhetjük lassítva, felgyorsíthatjuk vagy visszatekerhetjük. A páciensek egy gombbal
érzéseik intenzitását is szabályozni tudják Más emberek egyszerűen csak álmodni szeretnek. Ők
valamilyen védett, biztonságos helyre képzelik magukat, és a traumát álom formájában élik meg. Ez
mind hipnózisos projektív technika.
A következő lépésben azt szuggerálom nekik, hogy az álom (illetve a videófelvétel) elmond nekünk
valamit a traumáról. Számolni fogok, aztán elkezdenek beszélni. Erősen figyelem az arckifejezésük
blacktrush
(BlackTrush)
#1