A tudatosság önmagában azonban kevés a berögzült kapcsolati sémák megváltoztatásához. Ehhez is
kitartó gyakorlás kell. Egy nyílt-végű, interperszonális terápiás csoport védett teret biztosít ehhez a
gyakorláshoz A csoport egyszerre kínál empatikus megértést és közvetlen kihívást A csoport
támogatása minden tag számára lehetővé teszi, hogy túlzott szégyenkezés nélkül elismerhesse
viselkedésének meladaptív voltát, és vállalhassa azt az érzelmi kockázatot, hogy ezentúl máshogyan
viszonyul a többi emberhez.
278
Az interperszonális kapcsolatokra koncentráló csoportmunka felépítése alapvetően más, mint egy
trauma-fókuszú csoporté. E szerkezeti különbség a terápiás célok különbözőségét tükrözi. Az
interperszonális csoport fő fókusza nem a múlt, hanem a jelen. A tagokat arra ösztönzik, hogy az itt-
és-most dimenziójában zajló interakciókkal foglalkozzanak. A csoport összetételét a homogenitás
helyett inkább a sokszínűség jellemzi. A tagságot nem érdemes kizárólag a hasonló traumát átélt
emberekre korlátozni, hisz a csoport célja éppen annak az érzésnek a megerősítése, hogy jelenleg
minden tag az emberi közösséghez tartozik.
Míg a trauma-fókuszú csoportok általában korlátozott ideig üléseznek, addig az interperszonális
csoportok inkább nyílt végűek, és stabil, lassan alakuló tagság jellemzi őket. Míg a trauma-fókuszú
csoportfoglalkozások erősen strukturáltak, és a csoportvezetők aktívan részt vesznek a folyamatban,
addig az interperszonális csoportok viszonylag strukturálatlanok, és vezetői stílusuk is
megengedőbb. Az időelosztáshoz hasonló kérdéseket, amely a trauma-fókuszú csoportban a vezetők
felelőssége, a folyamatosan működő pszichoterápiás csoportban a tagok egymás között oldják meg.
Végezetül pedig, amíg a trauma-fókuszú csoportokban nem ösztönzik a tagok közötti konfliktusok
kirobbanását, addig az interperszonális csoportok - a biztonság követelményeit szem előtt tartva -
megengedik és bátorítják az effajta konfliktusok kialakulását. E konfliktusok a terápiás folyamat
lényeges részét képezik, hisz a belátás és a-változás épp a konfliktusok megértésével és feloldásával
érhető el. A visszajelzés — mind a megerősítő támogatás, mind az építő kritika - amelyet a
csoporttag a többiektől kap, nagy hatékonyságú terápiás eszköz.^39
Az interperszonális csoportban való részvétel komoly kihívás a túlélő számára, hisz valaha minden
emberi közösségen kívüliként tekintett magára, és talán már azért is keményen meg kellett
küzdenie, hogy más túlélőkkel meg tudja értetni magát. És most tehetősége van arra, hogy
visszatérjen egy tágabb világba, és új emberekkel alakítson ki kapcsolatokat. A gyógyulás utolsó
szakaszának kétségtelenül ez a legfőbb feladata. A túlélőnek készen kell állnia, hogy lemondjon
identitása „különlegességéről". Csak ekkor tud saját történetére úgy gondolni, mint amely egy a sok
közül, és saját tragédiáját az emberi lét keretei között értelmezni. A gyermekként súlyosan
bántalmazott Richárd Rhodes így fogalmazza meg ezt az átalakulást: „Mára már megértettem, hogy
a világ tele van szörnyű szenvedésekkel, amelyekhez képest gyerekkorom apró-cseprő
kellemetlenségei olyanok csupán, mint csepp a tengerben.**^40
A túlélő azon tudás terhével lép be az interperszonális csoportba, hogy a trauma még most is ott él a
mindennapi emberi kapcsolataiban. Amikor elhagyja a csoportot, megérti, hogy a másokkal való
aktív együttlétben a trauma legyőzhető, és már ő is képes rá, hogy egy kölcsönös kapcsolatban
teljes valójában jelen legyen. Bár a múlt eseményeinek kitörölhetetlen lenyomatát továbbra is
magában hordozza, saját korlátait - mint az emberi lét korlátait - már tágabban értelmezi. Felismeri,
hogy bizonyos fokig minden ember a múlt foglya. Ahogy egyre többet tud az emberi kapcsolatok
nehézségeiről, azt is megtanulja, hogyan örülhet az intimitás nehezen szerzett pillanatainak.
A más emberekkel megosztott sorsközösség magában hordozza a közös és közönséges szavak
jelentését. A közösség azt jelenti, hogy a túlélő a társadalom nyilvános szereppel bíró tagja, és része
valaminek, ami egyetemes. Jelenti még az ismerősség, az ismertség és a lelki közösségben való
részvétel érzését is. Hogy ö is részese a szokásosnak, a banálisnak, a megszokottnak és a
blacktrush
(BlackTrush)
#1