Quim Monzó - Guadalajara

agyontaposni! Ez volt az első jó dolog, ami eszébe juto ezzel az
átváltozással kapcsolatban. Az viszont aggasztoa, hogy mi van, ha
kérdeznek tőle valamit, ő pedig nem tud válaszolni, mert nem tudja,
hogyan kell. Az előszobában újra sikerült kiegyenesednie, úgy, hogy közben
mindkét kezével kapaszkodo. Ez alkalommal már nem szédült annyira.
Lassan-lassan (a lábai most már jobban bírták a terhelést) elkezde
lépegetni az előszobában, egyre könnyedebben, egyre fesztelenebbül. Az
előszoba végében talált egy ajtót. Kinyitoa. A fürdőszoba volt az, benne a
WC, a bidé, a fürdőkád, két mosdó, felee tükör. Soha nem láa még
magát, valahogy mégis tudta, hogy ő az o a tükörben. Meztelen volt,
kövér és puha. A magasságából ítélve arra a következtetésre juto, hogy
még nem felnő. Tehát gyerek? Vagy kamasz? Zavarta, hogy meztelen, és
nem értee, hogy lehet az, hogy eddig ez még soha nem juto az eszébe.
Talán a formátlan test mia volt, amit magára öltö, a sok kiló háj mia, és
mert az arca húsos és paanásos? Ki lehet ő? Mivel foglalkozhat? Járkálni
kezde a lakásban, egyre magabiztosabban. Kinyitoa a fürdőszoba melle
lévő szoba ajtaját is. Az ágy lábánál egy korcsolya hevert, a falakon pedig
zászlók díszelegtek mindenü. Volt o egy íróasztal is, könyvek, füzetek.
Aztán láto még egy polcot, rajta képregények, egy focilabda, fényképek.
Volt róla is egy fotó (rögtön felismerte magát annak alapján, amit a
fürdőszobában, a tükörben láto: kövér test, paanásos arc, igaz, a fotón
volt rajta ruha is, kék színű focistamez, az ujján fehér csíkkal). A
szekrényben talált ruhát. Kive egy alsónadrágot, egy trikót, egy pólót, egy
tréningnadrágot, zoknit, tornacipőt. Felöltözö.
A bejára ajtóhoz ment, kinéze a kukucskálón. Láa a lépcsőházat és
három másik lakás ajtaját. Visszament a nappaliba, végighúzta az ujját
annak a néhány könyvnek a gerincén, amit a polcon talált. Végigsimíto
egy porcelánvázán is. Megnyomta a rádió gombját. A zene hangos volt, a
dal szövegét pedig egyáltalán nem értee:
colomitos inolvidables,
inolvidables inolvidables como las tardes
en que la lluvia desde la loma
no nos dejaba ir a Zapooopan...
(Elvis Presley Guadalajara c. dalának négy sora)