Quim Monzó - Guadalajara

Az igazságszomjon kívül Robin Hood másik erénye a kitartás. Időről időre
megismétli hát a portyát. A portyák során magával viszi az étkészletet, a
párnákat, a kanapét, az asztalt, a foteleket. Később a könyveket, a
könyvespolcot, az esernyőtartót, egy páncélzatot (úgy, ahogy van,
sisakostul, sisakrostélyostul, jelvényestül, nyakvédőstül, vállapostul,
mellvértestül, kar-, könyök- és derékvédőstül, páncélkesztyűstül,
páncélingestül, comb-, térd-, lábszár- és lábfejvédőstül, sőt magával viszi a
pajzsot és a kardot is). Leemeli a falról és a zsákba teszi a francia pusú
azúr címerpajzsot is, amelyen középen egy aranyszínű fa látható oroszlánok
közö, valamint elteszi a hét (keő-keő-három osztásban) vörös
koronával díszíte aranyszínű címerszegélyt, a sisakdíszt, amely maga is egy
zárt rostélyú sisakot ábrázol szemből, a takarója ezüst és azúr színű, a
tetején pedig vörös szalag lengedezik. Elviszi az ágyakat is, melyeket az
előző alkalommal ohagyo, valamint az ülőgarnitúrát és a tűzhelyet is.
Szétszedi a ruhásszekrényeket, az íróasztalt, a tálalószekrényt, a
fésülködőasztalt, a vendégágyat, a vitrint, bepakolja a szemetest, az
állólámpát, a puffokat, a gyerekek játékait, a mosdót, a törölközőtartót, a
mosogatót, a fürdőkádat, a bidét, a mérleget, a gyógyszeres szekrényt, a
zuhanyfüggönyt, a zuhanyfüggöny rúdját, a fáklyákat, a gyújtóst, a sámlit, a
sötétőfüggönyt, az italokat (whiskyt, konyakot, bort) és a kandallót is.
Jóval később, egy napon a maradék rongyaikba öltözö gazdagok Robin
Hood elé térdelnek, és könyörgőre fogják:
„Robin Hood úr, nem kételkedünk a jóságában, nemeslelkűségében,
legendás bőkezűségében. Tudjuk, hogy amit te, abban a jó szándék
vezérelte, hogy igazságot akart szolgáltatni, és a társadalmi különbségeket
kívánta kompenzálni, amire az ország jogrendszere nem képes. Észre kell
vennie azonban, hogy a dolgok megváltoztak, és nekünk már nincs másunk
a szoba négy falán kívül. Kénytelenek vagyunk a földön aludni, mert már az
ágyat is kilopta alólunk. Nincs takarónk, amit magunkra terítsünk, ha
fázunk, és nincs már edényünk sem, amiben vizet melegíthetnénk, hogy az
éhségünket valamelyest csillapítsuk. Hood úr, mit akar még elvenni tőlünk?
Nincs már semmink, csak a puszta falak, nincs már tető se feleünk, azt is
magával vie.”
Robin Hoodnak tátva marad a szája. Elég egy szempillantást vetnie a
helyre, amely valaha, nem is olyan régen, gazdagok kastélya volt, és
azonnal rá kell jönnie, hogy igazat beszélnek. A falak csupaszok, a szobák