A SZÓ HATALMA

A férfi, aki a bárpultnál ül és szabad asztalra vár, magában beszél.
Kiskorában ezerszer halloa, hogy aki magában beszél, arra azt mondják,
bolond: „Magában beszél. Bolond.” Most már tudja, hogy nem volt igaz.
Tudja magáról, a tény, hogy magában beszél, nem akadályozza meg abban,
hogy egészen értelmes embernek tartsa magát. Halkan szoko beszélni.
Mondatokat mormol maga elé, vagy szenvedélyes és izgalmas párbeszédet
folytat valakivel, vagy egyszerre többekkel, persze mind láthatatlanok,
hiszen mind ő egy személyben. Most, hogy ül a bárpultnál, most is
magában beszél, de nemcsak most, hanem amikor vezet, akkor is, meg
ohon is, és az irodában is. Sőt még olyankor is beszél magában, amikor
nincs egyedül. Néha a valaki, aki éppen vele van, amikor meghallja, hogy
motyog az orra ala, azt hiszi, hogy hozzá beszél, és visszakérdez, hogy mit
mondo. Ő azt feleli, semmit, mert tényleg nem mondo semmit (ő maga
sem tudja, mit mond ilyenkor, inkább csak a moraj a lényeg, a hanghatás, a
blablabla, a beszéd látszata), és ha mondo is valamit, azt sem annak a
valakinek mondta, aki visszakérdeze, hanem annak a másik valakinek vagy
azoknak a másik valakiknek, akikkel ő beszélget. Nem tudja, mikor kezde
magában beszélni, nehéz lenne meghúzni a határt, hogy meddig tarto,
amíg csak másokkal beszélt, és hol kezdődö, amikor már magában is.
Néha az az érzése, mindig is beszélt magában, és az egyetlen különbség az,
hogy egyre kevésbé aggasztja a dolog, most már elengedi magát, nem
gondol rá, nem is veszi észre, és ami a legfontosabb, már nincs tőle
rosszkedve. Végül is, gondolja időnként, ezek a párbeszédek úgy is
értelmezhetőek, mint azoknak a gyerekkori beszélgetéseknek a folytatásai,
melyeket képzeletbeli barátjával folytato (a nevére furcsamód nem
emlékszik), aki minden este befeküdt mellé az ágyba, és akivel minden
képzeletet felülmúló kalandokat élt át. A nem létező emberekkel folytato
beszélgetései legalább olyan érdekesek, mint azok, amiket jobb híján igazi
emberekkel folytat. Hogy miről beszél ilyenkor, amikor kívülről úgy tűnik, a
pohárral társalog? Semmi különösről, ugyanakkor bármiről. Van, hogy a
teniszről beszél, és van, hogy az élet értelméről. Van, hogy elkalandozik, az