Quim Monzó - Guadalajara

véleménye legyen. Érthető, hogy az a néhány fordulat, amelyet használ,
nem fejezhet ki árnyalt véleményt, és nem lehet különösebben szellemes
sem. A világ tele van olyan beszélgetésekkel, amelyek során egy ilyen
beszédes ember, akinek be nem áll a szája, kénytelen elmondani a magáét.
Mindig résen kell lennie, hiszen bármikor adódhat olyan alkalom, hogy meg
kell szólalnia. Éppen ezért szánalommal vegyes kíváncsisággal néz arra a
férfira, aki az asztal túlsó végén csak hallgat. Hogy bír így létezni, mit
létezni, vegetálni? Hogy bírja ki, hogy miközben zajlik körülöe az élet, ő
nem kommentálja folyamatosan az eseményeket? Annyi mondanivaló van
a világon! Nem tud másra gondolni, mint hogy az a férfi a hallgatásával akar
feltűnést kelteni, így akarja kifejezni, mennyire lenézi a körülöe ülőket.
Arra a másik férfira viszont, aki magában beszél, miközben leül egy szabad
asztalhoz, nem szánalommal, hanem éppen ellenkezőleg, irigykedve
(amiért még közönségre sincs szüksége) és szteleel néz, akár egy valódi
példaképre.