Quim Monzó - Guadalajara

amivel párhuzamosan van egy utca. Logikusan balra kellene fordulniuk, de
amikor a haloaskocsi vezetője kiteszi az indexet, hogy jelezze, melyik
irányba mennek tovább, az őt követő autó sofőrje dudálni kezd. Letekeri az
ablakot, és odaszól neki, hogy arrafelé nem lehet menni. Jobbra kellene
kanyarodniuk, vagy egyenesen visszafordulni azon az utcán, amelyiken
jöek. Bár látszólag az ellenkező irányba mennének, ez az egyetlen módja
annak, hogy visszataláljanak az útelterelő jelzésekhez. A haloaskocsi
sofőrje beismeri, hogy fogalma sincs, hol vannak, de mivel a városi temető
nagyjából északra van, a külvároson túl, ezért ő arra a következtetésre
juto, hogy észak felé kellene haladniuk, ehhez pedig most balra kell
kanyarodniuk. A három autó nem túl sok utasa, aki eddig még nem szállt ki,
hogy elmondja a véleményét, most megteszi. Kiszállnak az autókból, és
becsapják az ajtót maguk után. Az özvegy fia, a fiának a menyasszonya, a
sógor, az apa, az após, az anyós és a zongorista mind pontosan tudja, mit
kellene tenniük, bár a vélemények ellentmondanak egymásnak. Az özvegy
újra sírni kezd. Végül úgy döntenek, hallgatnak a haloaskocsi sofőrjére,
már csak azért is, mert neki van a legnagyobb gyakorlata: a három sofőr
közül ő az egyetlen, aki hivatásos. Visszaül mindenki az autóba. Beindítják a
motort. Ahogy javasolta, a tengerparal párhuzamos utcán balra
kanyarodnak. Egy vagy két kilométerrel később azonban az út egy sportklub
épületének homlokzata elő hirtelen véget ér. Csak balra lehet kanyarodni
előe, egy kis utcába, ami le van ugyan betonozva, de még annál az útnál is
keskenyebb, mint amelyiken eddig jöek. A másik két autó azonban
továbbra is köve. Hamarosan az utca beletorkollik egy másik utcába,
amely ugyanolyan szűk, de lakóházakkal teli utcák hálózatához vezet. Múlt
századbeli, apró, egyszintes, egytől egyig fehérre feste házakat látnak, elöl
kis terasz, zöld redőny. Az ajtajuk fából van, üvegbetéel. Lehet látni az
embereket, akik bent vannak: egy férfi tévét néz, egy lány tanul, egy másik
férfi a rádiót szereli, egy nő varrógéppel varr. Az utcán gyerekek labdáznak.
A haloaskocsi sofőrje lefékez, kiszáll, és odalép két nőhöz, akik az egyik
ház elő üldögélnek és varrogatnak. Megkérdezi tőlük, merre kell menniük,
ha vissza akarnak jutni az autópályára. A két nő felemeli a kezét, kinyújtja a
mutatóujját, és a felé az utca felé bök, amelyen jöek. A sofőr elmondja
nekik, hogy éppen onnan jönnek, és hogy arrafelé nem lehet kijutni. A
halo rokonai ismét kiszállnak az autókból. A halo fia azt javasolja,
menjenek vissza a városba, induljanak el délre, menjenek rá az