PRÓFÉTÁK ÉLETE

1

A férfi csillogó szemmel ébred, izgatoan kapkodja a levegőt, szilárd
elhatározása, hogy kinyilatkoztatja a világ elő, ami számára aznap
hajnalban kinyilatkoztaato. Megdörzsöli a szemét, a látomás még mindig
o van, sztán látja maga elő. Eddig el sem tudta volna képzelni, hogy
egyik pillanatról a másikra próféta válhat belőle. Most azonban kellő hiel
és higgadtsággal veszi tudomásul. A trombiták még harsognak a fejében,
de ő már rohan le a lépcsőn, pizsamában (küldetése fontosabb annál,
mintsem hogy olyan jelentéktelen apróságokra fecsérelje az időt, mint
nadrágot, pulóvert, kabátot venni), ahogy elhalad a konyha melle, látja,
hogy a felesége reggelit készít, a gyerek pedig bömböl a bölcsőben. A
felesége elcsodálkozik, hogy ilyen korán felkelt. Mondja is neki, de ő nem
hallja, mert már nyitja is az ajtót, és szalad ki az utcára, hogy kihirdesse a
próféciát. Kiér a térre, meglát egy zöld Volkswagen Passatot, ami a pékség
elő parkol, és felkapaszkodik a tetejére. Tökéletes pulpitus.
Az a pár ember, aki éppen a pékségben van, hogy a reggelihez kenyeret,
tejet, pékárut vegyen (jól fel vannak öltözve, sál, sapka van mindegyiken)
álmosan nézi, mit csinál. A pizsamája égszínkék, szürke csíkos. A jeges szél
csípi a bőrét, és a csontjába mar. Nem vesztege az időt, mély lélegzetet
vesz, felemeli az ujját, kinyitja a száját, ránéz arra a néhány emberre, aki
fásultan bámul rá (az egyik csipegetni kezd a kenyér csücskéből, amit a
hóna ala tart), majd nem történik semmi. Mit is kell kinyilatkoztatnia?
Nem emlékszik rá.
Minél jobban felidegesí magát, amiért nem emlékszik, annál üresebb a
feje. Telik az idő. Az emberek állnak mozdulatlanul, néznek rá, és eől ő
még idegesebb lesz. Amit meg kell jövendölnie, az vajon jó vagy rossz? Az
biztos, hogy megdöbbentő, hiszen emlékszik az érzésre. De vajon miért volt
olyan megdöbbentő érzés, azért, mert annyira jó, vagy mert annyira rossz?
És nem inkább meghökkentő? Lehet, hogy a világvégét kell kihirdetnie?
Hogy az volt olyan döbbenetes? Nem, nem ilyesmiről van szó. Vagy épp
ellenkezőleg: a remény hajnalát kell megjövendölnie? Nem, ez túl fennkölt.