Quim Monzó - Guadalajara

Nem tűnt ennyire nagy volumenű próféciának. Talán csak valami szerény,
visszafogo próféciáról van szó. Na de miről? Az egyik közeli lakás nyito
ablakán keresztül kihallatszik a tévé. Egy kamarazenekar muzsikája
színesítee éppen a délelő műsort. Ismét próbál koncentrálni, most már
eszébe kell jutnia. De nem jut. A másodperceket perceknek érzi, az a
néhány ember, aki eddig figyelte, mit csinál, lassan elszállingózik (először az
egyik, aztán a másik, és így tovább), ő pedig csak áll feltarto ujjal, táto
szájjal, és továbbra sem mond semmit. Végül megérkezik a Volkswagen
Passat tulajdonosa, aki igencsak meglepődik, amikor meglátja, hogy a
kocsija tetején áll, dühösen kiabálva leráncigálja onnan, megfogja a
grabancánál, és többször is a falnak löki, a próféta pedig eközben
(sikertelenül) próbál visszaemlékezni, hátha ez az, amiről beszélnie kell,
ezek a koppanások, ez a bizonytalanság, vagy maga az, hogy képtelen
visszaemlékezni, mit is kellene megjövendölnie.
Napokig gondolkodik a dolgon. Egyvalami biztos: az semmiképp nem
lehet, hogy becsapta magát, és csak azt hie, hogy meg kell jövendölnie
valamit, miközben valójában nem is. Ezt érezte belül. Jelentőségteljes
eseményt kell kihirdetnie. De kire vonatkozik vajon ez a
jelentőségteljesség? Az egész világra? Vagy csak saját magára nézve olyan
jelentőségteljes? Ezért rohant le reggel a lépcsőn, ki az utcára. Hogy
kiderüljön. De vajon amikor szaladt lefelé a lépcsőn, még emlékeze, vagy
már akkor is annyira meg volt lepődve, hogy fogalma sem volt, miről van
szó, csak azt tudta, hogy el kell mondania mindenkinek?
Hogyan lehet elfelejteni egy próféciát? Hétköznapi dolgokat el lehet
felejteni, olyasmit, amit bármilyen földi halandó tudhat vagy egyszerűen
felfoghat az eszével, konkrét dolgokat: egy nevet, vagy hogy miről szólt egy
film, vagy az esernyőt. De egy próféciát nem lehet elfelejteni. Ebből is
látszik, milyen könnyen cserbenhagyja az embert az emlékezete, és
következésképpen még az is felmerül benne, hogy esetleg nem is prófécia
volt az, hanem csak egy álom. Egy olyan álom, amely kísérteesen hasonlít
a próféciához, és ezért ő is annak hie. De nem, tudja, hogy nem álom volt.
És azt is tudja, hogy ha nem fog tudni visszaemlékezni, akkor ezután élete
végéig ezen fog bosszankodni. A felesége is előhozza, ahányszor csak
tehe:

• Milyen próféta vagy te? Ha nem emlékszel rá, az olyan, mintha nem is
  létezne a prófécia. Ezékiel és Ézsaiás sem leek volna próféták, ha