Quim Monzó - Guadalajara

elfelejteék volna, miről kell prédikálniuk. Az milyen vicces le volna,
tényleg. El tudod képzelni, ahogy közlik, hogy nem jut az eszükbe?

• És ha egy prófétának rossz az emlékezete? Az nem az ő hibája. Még azt
  is hajlandó vagyok belátni, hogy rossz próféta vagyok, haszontalan próféta
  vagy középszerű próféta. De mindenesetre próféta vagyok. Láam a
  kinyilatkoztatást, az igazságot. Tudom, és nem csapom be magam. Az, hogy
  most nem emlékszem rá, nem azt jelen, hogy nem történt meg.
  Bármikor eszembe juthat. És ha nem, akkor sincs semmi. Az, hogy az
  emberiség történetében nem volt még feledékeny próféta, nem jelen azt,
  hogy ezután sem lehet. Tüzes szekéren sem ült egyetlen próféta sem
  egészen addig, amíg egyszer csak egy próféta meg nem tee.
  A prófétai állapot előidéződhet spontán módon, vagy különböző
  technikák segítségével, úgymint meditáció, varázsigék használata, miszkus
  kézmozdulatok, önsanyargatás. A zene, főleg dobszó, segítségül hívása is
  gyakori, vagy a tánc, esetleg narkokumok fogyasztása. Talán, gondolja a
  feledékeny próféta, ő is smulálhatná az emlékezetét az említe eszközök
  valamelyikével. Egyre világosabban látja, hogy a legnagyobb baj nem az,
  hogy elfelejtee a próféciát, hanem az, hogy nem képes szembenézni a
  feledékenységével. Eől egyre jobban elkeseredik, egyre jobban
  kétségbeesik, és a végén már azt gondolja, hogy a kinyilatkoztatás,
  amelynek következtében csillogó szemmel ébredt, és izgatoan kapkodta a
  levegőt, éppen abból állt, hogy amikor a kezde öröm után kiér az utcára,
  ne legyen képes felidézni, amit átélt.
  Pár év elteltével egy reggel a próféta szeme elő váratlanul megint
  megjelenik a látomás. Hallja a trombitákat, látja a ragyogást, mély, zengő
  hang szól hozzá, sztán hallja a lassan kiejte szavakat. Olvasta valahol,
  hogy a kinyilatkoztatások megismétlődnek, főleg azon próféták esetében,
  akik nem akarják elhinni magukról, hogy ők próféták. Gyorsan, nehogy
  most is elfelejtse, miből állt a prófécia, felkapcsolja az éjjeliszekrényen álló
  kislámpát, hogy papírt és ceruzát keressen a fiókban. Hiába, nem talál.
  Gyorsan felkel, tovább keres. Az egész hálószobában nem talál semmit.
  Szalad a konyhába, o van egy jegyzeömb a falra akasztva, szakács
  formájú, sapka is van a fején, a jegyzeömb pedig a köténye. Amikor odaér,
  látja, hogy éppen elfogyo a papír, kötény és lapok helye a szakács hasán
  most csak egy obszcén lyuk díszeleg. Ez kiment a fejéből. Pedig már
  napokkal ezelő elfogyo a papír, de nem emlékeze rá, hogy új