Quim Monzó - Guadalajara

megismételte az üzenetet, amit nem volt képes észben tartani, vagy arról
már végleg lemondo, és most valami mást akart a tudomására hozni?
Másnap úgy dönt, odakészít az éjjeliszekrényre egy füzetet és egy tollat,
arra az esetre, ha ismét megjelenne a látomás. Természetesen sajnálja,
hogy megint kiment a fejéből, amit láto és hallo, de maga a tény, hogy
megismétlődö a látomás, különösen nagy örömmel töl el, úgy is
mondhatjuk, hogy az első kinyilatkoztatás óta nem volt ilyen opmista,
mint ezen a napon, hiszen ez a második látomás bizonyíték volt arra, hogy
tényleg valódi próféta. Az egyetlen szépséghibája, hogy feledékeny. És még
valami van, ami reményre ad okot: ha a kinyilatkoztatás megismétlődö
egyszer, megismétlődhet akár még egyszer is.
Egy műszaki cikkeket áruló boltban vesz egy diktafont, amit ezután
mindig magánál tart, éjszaka pedig az éjjeliszekrényre teszi úgy, hogy
bármikor be tudja kapcsolni, ha megismétlődik a látomás, és aól tart,
hogy megint elfelejthe. Ebben az esetben élőben is felvehe, ahelye,
hogy leírná. Azért biztos, ami biztos, a füzet és a toll is oda van készítve,
hátha a diktafon nem indul el a megfelelő pillanatban, vagy ha váratlanul
lemerül benne az elem, bár ezt he rendszerességgel ellenőrzi, és még
jóval azelő, hogy lemerülne, kidobja, és újat tesz a készülékbe.
Telnek-múlnak az évek, de a feledékenység elleni óvintézkedéseknek
semmi hasznát nem veszi. Nincs több kinyilatkoztatás. A fia, akit az első
látomás idején még bölcsőben ringaak, már huszonnyolc éves. Úgy nő
fel, hogy az apja folyton figyelmeztee, hogy az életben bármikor érhe
egy bizonyos meglepetés, és erre mindig készen kell állnia. Az anyja
meghalt, amikor a fiú hétéves volt, apja és fia akkor napokig azon
töprenge, vajon erről szólt-e a kinyilatkoztatás, hogy az anya meghal, és a
fiú félig árván marad. De az apjának nem rémle ilyesmi. Mindenesetre
tovább töprengtek, és akárhányszor kirobbant valahol a világban egy
háború, vagy bekövetkeze egy katasztrófa, mindig arra gyanakodtak, hogy
esetleg arról szólt a jövendölés.
Az apa most a halálos ágyán fekszik, és a fiát szólítja. A fiú nincs a
szobában, kint ül egy széken lehajto fejjel. Az orvos, aki eddig az apa
melle volt, most kimegy, szól a fiúnak, és figyelmezte, ne hagyja, hogy az
apja megerőltesse magát. A fiú aggódva lép a szobába. A próféta szeme
csillog, beszélni próbál, de nem megy. Mondani akar valamit, de nem kap
levegőt, sóhajt egy nagyot, egy pillanatra behunyja a szemét, mintha