Guido Tonelli - Idő

(Catharinát azután számos, belső terekben elhelyezett portrén
megfestette). Házasságukból 15 gyerek született – egyre több
éhes száj és felöltöztetendő kis test. A festő bensőséges témákat
ábrázoló, kis méretű képeinek a legmódosabb delfti kereskedők
között akadt ugyan néhány csodálójuk, de a csekély nyereség
nem bizonyult elegendőnek. Vermeernek soha nem volt komoly
megrendelése tehetős céhektől, és – ellentétben a kor
legnevesebb holland művészeivel, Frans Halsszal és
Rembrandttal – nem is ismerték igazán a város határain kívül.
A nagy művész rövid ideig élt: 1675-ben, 43 éves korában
halt meg, még mindig adóssághegyeket hagyva hátra. Negyven
kisebb festmény maradt utána, ezeket azonban akkoriban senki
sem tartotta figyelemre méltónak. A Delft híres kék-fehér
csempéit is megjelenítő, belső tereket ábrázoló alkotásai vagy a
piros-fehér téglaház falai közötti, mindennapi jeleneteket
megörökítő életképek ma felbecsülhetetlen értéket képviselnek.
A világ legtehetősebb milliárdosai vagy a legjelentősebb
múzeumok hajlandóak lennének csillagászati összegeket
áldozni rá, csak hogy ezek közül a remekművek közül legalább
egynek a birtokába kerülhessenek. Az történt ugyanis, hogy a
jövő megváltoztatta a múltat, és abból az emberből, akit a
kortársak szerény provinciális festőnek tartottak, a
művészettörténet egyik legnagyobb alakja lett.
Minden azzal kezdődött, hogy 1866-ban Théophile Thoré-
Bürger francia kritikus előállt egy javaslattal: emeljék a
nevenincs delfti festőt a holland aranykor mestereivel azonos
rangra. Azóta a folyam megállíthatatlan: magával ragadta a