élettartamuk nem haladja meg a két hetet, így egy év alatt
tucatnyi generációt tanulmányozhatnak – is végtelen
hosszúságú életet élnek a leginstabilabb elemi részecskékhez
képest. Az anyag ezen alapvető összetevői közül néhánynak az
élettartama a másodperc milliárdodrészének ezredrészét éri
csak el. Mások esetében ez az időtartam olyan rövid, hogy még
megfelelő kifejezésekkel sem rendelkezünk ahhoz, hogy leírjuk,
hiszen igencsak mulatságos lenne, ha a másodperc milliárdszor
milliárdod részének tízmilliomod részéről beszélnénk. Hasonló
esetekben a matematikához kell folyamodnunk: az lehetővé
teszi, hogy leírjuk a 10 másodpercet, még akkor is, ha a
képzeletünk nehezen érti meg, mit jelentenek valójában ezek a
parányi időintervallumok.
A legfontosabb kivételek az ilyen mulandó létezés alól az
elektronok és a protonok. Szöges ellentétben a gyorsan
semmivé foszló részecskékkel, gyakorlatilag örök életűek. Az
elektronok a legkönnyebbek a leptonok közül, és töltéssel
rendelkeznek. Ez a két tulajdonságuk védi meg őket az
elmúlástól. Egyszerűen nincsenek olyan részecskék, amelyekre
szét tudnának bomlani anélkül, hogy megsértenék valamely
megmaradási elvet. Az összes többi, töltéssel rendelkező
részecske jóval nehezebb, így a bomlását az
energiamegmaradás elve tiltja. A semleges részecskék között
sok nagyon könnyű van, így például a neutrínók, de ez az út
sem járható, ez ugyanis sértené a töltésmegmaradás elvét.
Egyszóval az elektron örök életre ítéltetett, arra, hogy soha nem
pusztulhat el. És csakugyan: a legbonyolultabb és
–25