Guido Tonelli - Idő

hajszálnyival megnöveljük – és mikroszkopikus szinten azonnal
más állapotról beszélhetnénk már, de ebből a barátaink közül,
akikkel beszélgetünk, senki nem venne észre semmit.
Ha belegondolunk, hogy a kávéscsészét alkotó atomok
meghökkentő számával játszva hány különböző kombináció
érhető el, rájövünk, hogy különböző állapotok hatalmas
mennyiségéről beszélhetünk. És itt jut szerephez – az a priori
egyenlő valószínűség hipotézisével – a véletlen: egy elszigetelt,
egyensúlyban lévő rendszerben a számtalan mikroszkopikus
állapot mindegyike egyforma valószínűséggel nyilvánul meg.
Lám, itt van az a „demokratikus” szisztéma, amelyre az imént
utaltunk. A rendszer ugyanannyi időt tölt mindegyik
megengedett állapotban. Még a legvalószínűtlenebbek, a
valóban extravagánsak is – amennyiben a fizika törvényei ezt
megengedik – véletlenszerűen kapnak egy lehetőséget, és eljön
számukra a dicsőség pillanata: nincsenek kiváltságok, bárki
egyenlő eséllyel indul. A mikroszkopikus világban mindenki
felváltva uralkodik, még ha az uralmuk egyetlen pillanatig tart
is csak.
Egy állapot entrópiájának azt a mennyiséget nevezzük,
amely ugyanannak a makroszkopikus állapotnak megfelelő
mikroszkopikus állapotok számát méri. Alacsony entrópiájú
állapotok azok, amelyeket az egyenértékű mikroszkopikus
állapotok kisszámú kombinációja határoz meg. A nagy entrópia
azt jelenti, hogy számtalan mikroszkopikus állapot
makroszkopikus síkon megkülönböztethetetlennek bizonyul.