Guido Tonelli - Idő

elszigetelt, elkerülhetetlenül a maximális entrópia állapotai felé
tartó rendszer. A jelenségeknek ez a természetes időbeli
fejlődése nem függ össze az alapvető fizikai törvények
aszimmetriájával. Az alapszinten megfigyelhető
visszafordíthatóságot felülírja a makroszkopikus rendszerek
összetettsége.
Szerencsénkre ez nem jelenti azt, hogy lokálisan ne
fordulnának elő egy adott rendszer entrópiájának
csökkentésére irányuló jelenségek. A dolog lehetséges, de ennek
két feltétele van: az egyik az, hogy energia használódjék el, a
másik pedig, hogy a lokális entrópia csökkenését a világ többi
részében ellensúlyozza az entrópia növekedése. A
leghétköznapibb példa erre otthonunkban a hűtőszekrény:
élelmiszereink hűtésével csökkenti azok entrópiáját,
ugyanakkor energiát fogyaszt, és felmelegíti az egész konyhát.
Még érdekesebb, ha e kivételek közé soroljuk az élő
szervezeteknek nevezett, összetett kémiai formákat. A nap által
felmelegített, nedves talajba ültetett búzamag kicsírázik, és
növény sarjad belőle, és ebből újabb magok keletkeznek. A
talajból kivont atomok szerves molekulákká, alacsonyabb
entrópiájú struktúrává szerveződtek, de a folyamat energiát
igényel, és a szántóföld – amelynek szervetlen molekulái
lebomlottak, hogy a hajtás növekedésnek indulhasson, és
tápanyaghoz jusson – entrópiája megnő. Az entrópiát növelő
folyamatokban a nap is részt vesz, biztosítva az energiát, de az
eső is, hiszen a növény a szükséges nedvességet így nyeri.
Minden élő szervezet szüntelenül energiát fogyaszt, ennek