Guido Tonelli - Idő

foglalkoztatja. Néhány évtizede ez a kutatómunka magának az
idő fogalmának az újragondolásához vezetett.
Az egész két amerikai fizikus, John Wheeler és Bryce DeWitt
munkájával kezdődött, és köze volt egy túl hosszúra nyúlt
repülőtéri várakozáshoz. Wheeler a harmincas évektől a
Princetonon tanított, azon az egyetemen, ahol Einstein is
kutatott. A háború alatt Los Alamosban, a Manhattan-terven
dolgozott, majd követte Teller Edét, és részt vett az első
hidrogénbomba megépítésében. Miután visszatért egyetemi
munkájához, úgy döntött, hogy a legkockázatosabb és
legnehezebb vállalkozásba fog bele: a relativitáselmélet és a
kvantumfizika összekapcsolásába. Ennek során DeWitt-tel – egy
másik, nála jó pár évvel fiatalabb, de ugyancsak briliáns
elméleti fizikussal, aki közeli barátja volt, és Észak-Karolinában
élt – működött együtt. Valamikor a hatvanas évek közepén,
gyakori utazásainak egyike során Wheeler átszállt a Raleigh–
Durham repülőtéren. Mivel az első repülőgép Philadelphiába,
ahová tartott, csak néhány óra múlva indult, elhatározta, hogy
felhívja a barátját, aki a közelben lakott. Megkérdezte tőle, hogy
lenne-e kedve megragadni az alkalmat, és megvitatni kutatásuk
helyzetét. De Witt lelkesen beleegyezett, a repülőtérre sietett, és
magával vitte egy képlettel – amelyen épp azokban a napokban
dolgozott – kapcsolatos jegyzeteit. Abban a néhány órában a két
tudós lerakta az első „építőköveit” annak, amit Stephen
Hawking néhány évvel később „az univerzum
hullámfüggvényét leíró egyenletnek” nevezett.