Hosszától függetlenül olyan örökség ez, amely feltétel nélkül
lett ránk bízva. Mindannyian felpanaszoljuk az idő múlását, és
szorongunk a gondolattól, hogy létezésünk túl hamar véget
érhet. De mindeközben elfelejtjük: semmit sem kellett tennünk
azért, hogy belépjünk az egymást követő nemzedékek
idősorába. Egy nálunk jóval erősebb biológiai és anyagi
mechanizmus gondoskodott arról, hogy részei legyünk e hosszú
ciklusnak, élet és halál váltakozásának. Ha viszont a puszta
véletlen egyszer már úgy hozta, hogy bekerültünk a
nemzedékek egymásutánjának ebbe a ritmikus rendjébe, már
csak azzal kellene foglalkoznunk, hogy jól használjuk ki az
ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésünkre bocsátott időt. Akár
csak néhány pillanatra is!
Az idő mélyebb értelmére vonatkozó kérdés továbbra is
megválaszolatlan. Holott számos, ezzel kapcsolatos szempontot
végiggondoltunk, és a modern tudomány lenyűgöző
mennyiségű adatot szolgáltatott hozzá, de mindez csak a
válaszra váró kérdések sokaságát növelte.
Igazság szerint még ma sem tudjuk, mi az idő. De láttuk,
hogy alapvető szerepet játszik a fizika által eddig feltárt minden
szegmensben – és nem árt emlékeztetni arra, hogy mintegy
negyven nagyságrendről van szó. Bizonyára hosszú időbe fog
telni, mire eljutunk a bennünket körülvevő világnak egy olyan
leírásához, amelyben nem kell ehhez a fogalomhoz
folyamodnunk.
Pillanatnyilag azonban senki sem tudja megmondani, eljön-e
valaha is az az idő, amikor a tudománynak már nem lesz
blacktrush
(BlackTrush)
#1