A remény, hogy egy mentőcsapat megtalálja, és kiviszi őket az Andokból, a nyolcadik napon
foszlott szét, amikor a roncsokban talált táskarádióból megtudták, hogy a hatóságok
megszüntették a gép keresését. Így hát az egyetlen esélyük az volt, hogy maguk indulnak
segítségért.
Először rövidebb, kisebb távú felfedezőutakra mentek, ám mikor már sokadjára nem jártak
sikerrel, úgy döntöttek, hogy egy kisebb csapat vág neki a hegyeknek, és addig mennek, míg
nem találnak valakit, akinek szólhatnak: vannak túlélők. Pont két hónappal a baleset után,
december 13-án indult útnak egy három főből álló csapat, akik a legjobb egészségügyi és
fizikai állapotban voltak:
Roberto Canessa, Antonio Vizintin és Nando Parrado.
Két nap után úgy döntöttek, hogy Vizintin visszamegy a többiekhez, mert két
embernek tovább tart a magukkal vitt élelem, és nyolc nap kínzó gyaloglás után végre
találkoztak egy chilei férfival, aki szólt a hatóságoknak.
Végül december 22-én érkezett meg a helikopter és másnapra mindenkit kimentettek a
roncsok közül.
Ha a történetet itt befejezzük, mondhatjuk, a tizenhat túlélő számára szerencsés véget ért:
megmenekültek a fagy- és éhhaláltól. Ám mindez azt is jelentette, hogy az életük hátralévő
részében együtt kell élniük a történtek okozta traumával, és azzal, hogy saját barátaikon
követtek el kannibalizmust annak érdekében, hogy megérjék a holnapot.
E súlyos teher feldolgozásában segített a csapat tagjainak, hogy nemcsak a katolikus
egyház, de a halott társaik családtagjai sem ítélték el őket, és megbocsátottak nekik.
Roberto Canessa, a segítséget hozó kétfős csapat egyik tagja, miután visszatértek
Uruguayba, meglátogatta az elhunytak hozzátartozóit, mert úgy érezte, neki kell elmondania
nekik, hogy mi történt a szerettükkel.
„Nem vártam, hogy megértsék, vagy hogy
megbocsátsanak, mégis, ők nem a halállal
törődtek, hanem azzal, hogy mi
élünk.” - nyilatkozta Canessa.A túlélők között a korábbinál is szorosabb kapcsolat alakult ki, minden évben összejönnek
december 22-én – a napon, amikor megmentették őket –, és évente megrendeznek Chilében
egy rögbimeccset annak emlékére, ami a tragédia miatt elmaradt.
Traumából erő
Feldolgozni a történteket és továbblépni, folytatni az életüket, amit kettétört a tragédia, nem
lehetett könnyű folyamat. Minden csapattagnak máshogy alakult a sorsa, de van, ami közös
négy túlélőben.