Egy 30 év múlva, 1359-ben kelt oklevél szerint Gödörczenki Pál, Balázs fia nagy-
cenki (akkor Gudurnak, azaz Gödörnek nevezték) birtokos zálogba adta birtokát
rokonának, Nagymartoni Miklós keresztúri földesúrnak, azon időben híres vitéz-
nek 60 márka széles dénárokért és 80 rőf posztóért.^34 Az oklevél még megjegyzi,
hogy keleti szomszédja a kiscenki Czenki András, nyugatról pedig saját keresz-
túri birtoka a határ. Korábban ez a nyugati rész Zenk birtokában volt. Nem tudni
e család további sorsáról.
Az említett családok rokonságban álltak egymással. Az oklevelek ezt meg is
jegyzik, de az együtt öröklés is bizonyíték. Ekkor még a birtokosokat általában
a helységekről nevezték el. A különféle nevű, de rokon családokat együtte-
sen „Fraknói grófok” név alatt is emlegetik. Egy 1360-ban kelt oklevél felsorolja
a „Fraknói grófok” 102 helységét, köztük mindkét Czenket.^35 Néhány helység még:
Fraknó, Kabold, Nagymarton, Keresztúr (akkori nevén Bogyoszló), Horsondorf,
Pereszteg, Lövő, Tamási, stb. Az akkori fraknói vár ura Gileti Leonárd. A fraknói-
család a spanyol Aragóniából származó Simon lovag és testvére leszármazottjai.
A tatárjárás idején tanúsított vitézségükért kaptak IV. Bélától birtokokat.
A következő oklevél 1377-ben kelt. Ebben Horsondorfi Pál visszavette a 18 éves
zálogból a helységet, melyet akkor is még Gudurnak neveztek. Pált, Balázs fiát
ellentmondás nélkül újra beiktatták Czenk birtokába.^36 Sopron megye Csepregen
tartott gyűlésének küldöttei: Gara nádor, Apáti Péter, mint királyi ember, János,
vasvári kanonok és Megyehegyi Márton.
Guderczenki Pál feltételezhetően Horsondorfban (a Keresztúr melletti Hasfal-
ván [Neckenmarkt] ) is birtokos volt, innen eredhet a névváltozás. Egyébként roko-
nának, Nagymartoni Miklósnak anyját is Horsondorfinak hívták.
A fraknói grófok hűtlenségbe estek, s a király 1398-ban a Kanizsayaknak adta
Fraknót és több más helységet. Czenk egy része már korábban a Kanizsayak
birtokába került.
1388-ban még más birtokost is találunk Nagycenken: Szigeti Fülöpöt, akit
Zsigmond király kiküldöttje a vasvári káptalan előtt iktatott be a Czenk nevű birtok
egy részébe.A Kanizsay-családAz első birtokszerző Lőrinc (1308-1330), Osli Péter unokája volt, aki a királytól
1324-ben hűségéért megkapta Kanizsa várát. Innen ered családi nevük. Lőrinc
már 1321-ben zálogba vette a Boz nevű birtokot Bees bán fiától, Lászlótól. 1322-
ben Agyagoson vett birtokrészt Osli Péter másik unokájától. 1324-ben pedig Vörös
István fiaitól 60 márkáért megszerezte a Tamási nevű birtokot.
I. Károly 1327-ben újabb adományként a Pereszteg nevű várföldet adta Lőrinc-
nek, aki a hűtlen németújvári grófok és németek ellen – a Kőszeg és Kapronca vá-
rak alatt vívott csatákban - kitüntette magát.
Fiai tovább folytatták a vásárlásokat. 1358-ban pl. Homokot és Hidegséget
vették meg Osli András fiától, Pétertől.
A 14-15. században a megye területének legnagyobb része az Osl-nemzetségből
kiemelkedett Kanizsayak birtoka. Gyakran ültek az alispáni és főispáni székben.Ez feltehetőleg az aszályos időjárással állt kapcsolatban.
Egy 1828-as kiadvány közli a két község horvát nevét is: Welika Cinka, Mala
Cinka.^28
A „cenk” szó eredetét, jelentését sokféleképpen magyarázzák. Mint köznév,
jelentése: gyáva, hitvány. A község nevét a hét „gyászmagyar” történetével össze-
kapcsolni tudálékos magyarázat - mondja Mollay Károly filológus, helytörténész,
a Soproni Szemle főszerkesztője -, melynek semmiféle történeti alapja nincs.^29
A Cenk helynevet tudományos körökben személynévi eredetűnek tartják,
amely Sopron vármegye legrégibb helynevei közé tartozik. A helynévnek a „cenk”
köznévhez semmi köze.
2. AZ ELSŐ NAGYCENKI BIRTOKOSOK
A Czenki,- és Gödörczenki-családAz előzőkben mondottak miatt az első birtokosok nevét nem ismerjük.
Az említett 1291. évi oklevél szerint Zenk községnek két birtokosa volt.^30 A köz-
ség déli részén - a mai állomás környékén - elterülő birtok tulajdonosa Czenki
Demeter és Lőrinc volt. Apjukat cenki Zenknek („Zenk de Zenk”) nevezi az oklevél.
A peresztegi határ felé eső rész birtokosa pedig Osli Gergely – (Osli Péter, egykori
soproni ispán fia) - volt. Ez a család a kalandozásokban részt vett Súr vezértől szár-
mazott, s a megye életében jelentős szerepet vitt.
Osli Gergely az említett évben eladta cenki birtokát Monorosdi Miklós grófnak
(comesnek) [ispánnak]- a Mindenszentek tiszteletére emelt templom kegyurasá-
gával együtt 20 márka széles bécsi dénárért. (Egy márka negyed kg ezüstöt ért).
A határbejárásnál jelen voltak Zenk fiai is.
A község alapítása az előzők szerint jóval korábbra tehető az oklevél kelténél,
így több mint 700 éves.
A Cenktől nyugatra eső Magyar-Susok nevű soproni várföld (kb. a Kövesmező te-
rülete) adományozási éve 1298, amikor III. Endre király azt Mihály várispánnak adta.^31
1318-ban a Keresztúr melletti Alsópéterfa adományozásával kapcsolatos
oklevél Cenkről mint keleti és déli szomszédról szól, azt Chenych-nek nevezi,
s a községet akkor Czenki Ercuber és közeli rokona, Vörös Mátyás bírta.^32
1327-ben a Pereszteggel kapcsolatos - már említett - adományozási oklevél
Zynknek írja a községet, ahol Mindenszentek temploma áll. Megemlékezik az Ikva
folyó melletti 3 nagy fáról is.
Ezidőben vámot is szedtek a községben, mert a sárváriak 1328. évi kiváltságle-
vele említi, hogy a Cenken való áthaladáskor vámmentességet élveznek.
A Vörös-család a következő évtizedben is a község egyik jelentős birtokosa.
Vörös István esztergomi várnagy 1298-ban hűségéért Rábatamási birtokot kap-
ta IV. László királytól. Fiai - Balázs és Dezső - 1324-ben eladták Tamásit a Kani-
zsayaknak, öt év múlva, 1329-ben pedig Czenken örökölnek nagyobb birtokot.^33
Az örökhagyó egy István nevű -(Beze fia)- rokonuk, és egyenlően örökölnek Czen-
ki Andrással, Monorosdi Miklós fiával. Egyezkedés után Czenki András kapta
a ma Kiscenken fekvő házat, kúriát és a birtok harmadrészét, Vörös Balázs és test-
vére pedig a birtok kétharmadrészét, feltételezhetően a nagycenki részt.