Kanizsay Lászlót (II.), a következő birtokost 1472-ben meg is fosztották az adó-
szedéstől, mert igazságtalanul végeztette azt. Mátyás király később - érdemei-
re való tekintettel -visszaadta e jogot, és felszólította a kereskedőket és utasokat,
hogy Czenket érintve fizessék meg a törvényes adót (útvámot). Hirdessék ezt ki
vásárokon és nyilvános helyeken.^44 Négy év múlva László kezéből kicsúszik
Czenk,-és a czenki vám fele. Csupor Demeter győri püspök vette zálogba 1500
aranyforintért.
Kanizsay László három fia (László, János és István) és rokonuk, a másik ágbeli
Kanizsay György 1493-ban kétfelé osztották a Kanizsay-birtokot. Czenk - Jánosnak
jutott.
Kanizsay János (II.) durva és tehetségtelen ember lehetett. 1598-ban a sopro-
niak megtagadták a fertői hálók használata fejében Czenken kivetett 13 frt 100
bécsi dénár összegnek a befizetését. 1515-ben pedig Sopron város lakossága
az ellenük elkövetett hatalmaskodás miatt bepanaszolta II. Ulászló királynál,
aki a megtorlás kilátásba helyezésével figyelmeztette a grófot a soproni polgárok
békén hagyására.Nagycenk és környéke a 14. században
(Dr. Heimler Károly: Sopron topográfiája c. könyvében közölt térkép nyomán)Még ebben az évben birtokainak felét zálogba adta a másik ágbeli Kani-
zsay Györgyné fiának, Lászlónak. Köztük Sárvárt és a hozzátartozó községeket,
így „Czenghet” is 12 ezer frt-ért. Két évvel később László a többi birtokot is zálogba
vette. (Léka, Csepreg). Kanizsay László (III.) így a vármegye leghatalmasabb földesu-
ra lett. Később Vas megye főispánja, majd országbíró lett. Öt gyermeke közül négy
korán halt e1. Az egyetlen örököst, Kanizsay Orsolyát Nádasdy Tamás vette feleségül
1534-ben. A Kanizsayak roppant vagyona örökségébe így a Nádasdyak léptek.
A Kanizsayak gazdálkodásáról keveset tudunk. Czenken tiszttartót tartottak
(1457). Jó bevételük származott a fertői halászat bérbeadásából. A bérletet a czen-
ki vámosok szedték be, ám a bérlőket többször figyelmeztetni kellett a fizetésre.A megyegyűlésen az ő szavuk döntött.
1375-ben már birtokkal rendelkeztek Cenken, de a birtokhoz való minden
jogukat - Visegrádon, Nagy Lajos király előtti békés megegyezés alapján - átenged-
ték az Ebergőczieknek.^37
Viszont megszerezték a kihalt Megyery-család birtokát, 1398-ban pedig meg-
kapták a fraknói grófok birtokainak egy részét.
Kanizsay János I. (1385, 1424) és István I. (1369, 1429).
János esztergomi prépost, később érsek. Több csatában vett részt, ezért
Zsigmond király sok birtokot adományozott neki és testvéreinek. Így 1390-ben Sár-
várt, a czenki vámmal együtt.^38 1398-ban Fraknót, 1401-ben Kapu(vár)t, Lékát, Csep-
reget. 1402-ben a Zsigmond király elleni lázadás miatt az érsektől elvették Sárvárt,
amelyet Ozorai Pipó, Zsigmond olasz származású hadvezére kapott meg 1409-ben,
a cenki vámmal együtt. Mikor a Kanizsayak újból a király mellé álltak, megkapták
tőle Simontornyát, Lékát és Csepreget.^39
Testvére, István, királyi főajtónállómester, majd Sopron megye főispánja.
1406-ban öccsével, Jánossal Czenk részeit kapták meg Pecöli Zarka Miklóstól,
aki helyette Újkér felét adta zálogba. 1424-ben pedig a Tolnában birtokos Ozorai-
val visszacserélték Sárvár várát és tartozékait Simontornyáért, s a hozzátartozó
falukért. A czenki vám így újra Kanizsay kézbe került. A helység továbbra is csak
részben volt az övék.
1429-től Kanizsay Imre és László (I.) a birtokos.^40 Ők panaszt tettek Zsigmond
királynál Bécsben a rokon Lozsi Beled özvegye és fia ellen, mivel Czenk nevű
birtokukban a vámot elfoglalták.
1451-ben Bodó Gergely budai várnagy tett panaszt a soproni tanácsnál
Kanizsay Imre czenki vámosai ellen, mert azok a fia részére Bécsbe küldött holmi-
kat szolgájától és az őt kísérő zsidótól elvették. Ez időben - 1453-ban - Mátyás és
Lőrinc nevűek a vámosok, akik rokonságban álltak a Kanizsayakkal (familiárisok).
Czenki tiszttartójukról név nélkül történik említés 1457-ben.
1454-ben történt, hogy cseh huszita harcosok a Felvidék kirablása után Dunán-
túlra is betörtek. A kisebb csapatvezérek egyike a csepregi várba fészkelte be ma-
gát, amely akkor Kanizsay-birtok volt. Hunyadi János személyesen szállt velük
harcba, és hamar ki is füstölte őket.
A csepregi kudarc után igyekeztek bosszút állni a Kanizsayakon. A Fertőrákos
határában lévő Macskakő várának birtokosai, Kertesi Weitraher és Gilels Farkas
cimboraságban álltak a huszitákkal, vezetésükkel megtámadtak 16 falut - köztük
Nagycenket is -, és feldúlták, kifosztották azokat. A jobbágyok egy részét elkerget-
ték, fogságba vetették, legyilkolták, marháikat elhajtották, végül a falvakat felper-
zselték.^41
Kanizsay Imre a királyhoz fordult panasszal. Gilels hamarosan meghalt.
Weitraher a kormányzat erélytelensége miatt a szörnyű pusztításért semmi bün-
tetést nem kapott. Végül Török Ambrus soproni városkapitány 1464-ben mért
súlyos csapást Weitraherra.^42
1465-ben egy osztrák kapitány tett újabb panaszt a vámosok ellen. Kérte a sopro-
ni tanács segítségét a czenki vámnál elvett kocsija és lova visszaadása ügyében.^43