„Szerelmes fiának, Andrásnak a pogány kezéből való feje megszabadulásáért”
eladta rétörökségét 31 frt-ért. A kiváltási díj ebben az időben 50-60 tallér volt.
A török veszély korában a vármegye nemessége különböző helyeken tartotta
gyűléseit: Hegykőn, Csepregen, Szentmiklóson, Nemeskéren. 1651 óta ez utóbbi volt
az állandó székhely, ahol 1669-ben vármegyeház is épült. A székhely csak 1786-ban
került Sopronba.^64
A törökök 1683-ban újra megkísérelték Bécs elfoglalását.^65 A császári sereg
visszavonult. Sopron is behódolt. Vidékének lakossága pusztult, égett (Ágfalva,
Rákos). A megye minden malmát felégették. A török tábor élelmezése Sopron
feladata volt. Kéthónapos ostrom után, mielőtt elkövetkeztek volna Bécs végnap-
jai, megérkezett a felmentő sereg, melyet Lotharingiai Károly és Sobieski János
lengyel király vezetett. Az összecsapás a törökök döntő vereségével végződött.
A Bécs alatt megvert török sereg egy része visszavonulása során Keresztúrnál
táborozott, majd égetve és gyilkolva hagyta el a vármegyét. Fölégette és kirabolta
Nagycenket is.
Az 1685. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek mindenütt felégetett falvakat,
romba döntött templomokat, török, illetve német katonák által elrabolt javakat em-
legetnek.
1686-ban Buda, majd hamarosan egész Magyarország felszabadult a török iga
alól. Az elpusztult területekre sok német és horvát telepedett le.
6. A hitújítás a községben (1562-1660)
A hitújításig Czenk lakói katolikusok voltak.
A részekre szakadt és töröktől szorongatott Magyarország gazdaságilag,
társadalmilag elmaradott ország volt. Hogy a hitújítás (reformáció) mégis utat
talált hazánkban, annak társadalmi-gazdasági oka volt: a feudalizmus elleni
támadás. A jobbágyok az örökös jobbágyság ellenzését, a feudális urak az egyház
birtokainak megkaparintását várták Luther fellépésétől.
A reformáció terjesztői a prédikátorok (concionatorok). Többségük az alsó
papságból és szerzetesekből került ki. A prédikátorok egy-egy főúr pártfogását
igyekeztek megnyerni, ahol udvari papként szabadon működhettek.
A hitújítás 1552-ben, Nádasdy Tamás alatt kezdődött,^66 amikor lutheránus
prédikátorok foglalták el a plébániát. Maga Nádasdy még vallási bizonytalan-
ságban volt. 1553-ban gyónt, áldozott, viszont ev. prédikátort tartott az udvará-
ban. 1557-ben az esztergomi érsek sürgette a katolikus hitre való visszatérését.
1560-ban feleségének ismét így írt: „Pünkösd innepire hazamegyek, várj készen
pappal, hogy hallhassunk misét. Búcsút is vüszök velem.”
Ez időtől mintegy száz évig több mint tíz lelkész tevékenykedett a község-
ben. Ezek a prédikátorok voltak egyúttal a gyakran Keresztúrban tartózkodó
Nádasdyak udvari papjai is.
Az evangélikus lelkészek közül említsünk meg néhányat.^67
Az első ismert prédikátor Téthényi Imre (1589-1601), aki 1591-ben részt vett
a csepregi protestáns zsinaton, amelyet Nádasdy Ferenc II. hívott össze.
5. Nagycenk a török időkben (1514-1699)
A törökök 1514-től egészen a 17. század végén bekövetkezett kiűzésükig ál-
landóan terjeszkedtek az országban. A török uralom alá került részekre a leg-
mostohább sors várt. Községünk szerencsére kikerülte az állandó megszállást,
de Kőszeg, Győr és Bécs ostromakor felvonulási útba került, és a lakosságnak
így is sok szenvedést okoztak.
A mohácsi csatavesztés után Sopron - és vele együtt Cenk is - hamar meg-
ismerkedett a törökökkel. A Bécs ostromára induló törökök 1529-ben feldúlták
Sopron külvárosát és a környező falvakat.^59
Újabb támadás 1532. aug. 5-én, a kőszegi ostrom első napján érte Sopront
a főseregtől elszakadt csapat részéről. A soproniak ekkor visszaverték az ellensé-
get. Nagycenk lakosságának jó része idejében elmenekült, így kevesen pusztultak
el. Helyükre kisszámú horvát telepedett le. Érdekesség még, hogy 1545 májusában
két kóborló törököt fogtak a Fertő partján. Az esetet Nádasdy Tamás földesúrnak –
Czenken átmentében - jelentették. A törököket elfogó kiscenki „tótokat” Nádasdy
megjutalmazta.
Buda elfoglalása után (1541) új védelmi vonalat alakítottak ki, melyben Győr is
szerepelt. A győri várat a legerősebbek egyikének tartották.
1594-ben már Győrt is ostromolta a török.^60 Ez időben Dunántúl lakosságának
60 % -a elpusztult. Győr vára sokáig védelmezte a vármegyét. Szulejmán még
bécsi felvonulása alkalmával sem vette be, pedig a török nagyvezér elrettentésül
a szigetvári hős, Zrínyi Miklós levágott fejét is elküldötte a várparancsnoknak.
Az újjáépítés dacára, 1594-ben elesett a bevehetetlennek tartott vár, és ezáltal
Győr vármegye egy része behódolt a töröknek. A behódolt terület kimondha-
tatlan sokat szenvedett a török zsarolásaitól. A lakosság jórésze elmenekült,
a területet pusztán hagyta. Nagy szerencse, hogy a várat eleste után 4 évvel - 1598-ban
- gróf Pálffy Miklós visszafoglalta. A nemzeti függetlenségért és az ország felszaba-
dításáért vívott további harcok színterétől messze esett a község.
A török időkben, különösen 1590 táján német és vallon katonaság járta a vi-
déket, majd Bocskai hadai^61 égettek fel több környékbeli falut. 1605 májusában
Kópházán ütöttek tábort és Sopront vették ostrom alá. Sopron nem nyitotta meg
kapuit Bocskai szabadságharcos csapatai előtt, hanem a város érdekeit nézve
a bécsi udvar pártján maradt. Bécs közelsége és katonai ereje befolyásolta a dönté-
süket. A török-tatár csapatokkal megerősített Bocskai-hadak 7 hétig ostromolták a
várost. A külvárost elfoglalták és felgyújtották.
Később Bethlen Gábor hadjárata^62 idején szenvedett a lakosság. A Nádasdyak
Bethlen oldalán álltak, ezért az osztrákok bántalmazták a falu népét. 1619-ben Beth-
len Gábor seregét az osztrákok a lakompaki csatában leverték, majd szörnyű bosszút
álltak a Bethlen-pártiak birtokain. Ekkor pusztult el a Nádasdyak 3 községe: Keresz-
túr, Csepreg és Pereszteg. A pusztulás Czenket is érintette, mert Nádasdy-birtok
volt. A községre vonatkozó veszteséget egy 1622-beli dica-összeírásból [királyi adó-
jegyzék] tudhatjuk: „Győr veszte után mélt. Nádasdy Pál úrnak Nagy Czenken 30
portája van, elhagyott 21, Dávid Czenken 6 portája van, elhagyott 12 .”^63
Pozsgay Mihályné nagycenki asszony fia is török fogságba került 1658-ban.