34 III. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG 35
a falu közepén, az iskola előtt levő, fölül csapó kétkerekű malmunkat, s minden
cenzus [vagyon becslése] nélkül adtuk 355 frt letételével”.
(Itt megjegyezzük, hogy Kiss ekkor már sárvári püspök.)
Torma Pál 1630-ban egy jobbágyházat kap 2 zsellérrel, egy puszta hellyel,
és 140 ezüst tallért és 40 aranyat fizet. A levél így folytatódik: ” Szabadossá tettük ezt
a házat minden nekünk járó adózástól. Ha maradékaink [utódaink] leteszik a 100
magyar forintot, tartozzanak a megírt zsellérházból nekünk szolgálni és adózni.”
Teveli András és leányai 1546-ban Dávid Czenken kisebb birtokrészt kaptak
Nádasdy Gergelytől, Tamás testvérétől. Egyik utód, Teveli György már a Nádasdyak
szolgálatába lépett. 1641-ben „hasznos szolgálatjáért” egy udvarházat, a mellette
levő puszta hellyel, valamint 2 zsellért kapott Nádasdy Ferenctől 180 ezüst tallérért.
Az udvarház az előbb említett Torma Pál helye [telke] volt a Gyár u. elején (3., 5. sz.).
Káldy Péter neve 1598-ban szerepel a cenki taxás nemesek között. Édesapja,
Káldy Miklós pedig mint gazdasági felügyelő a Nádasdyak szolgálatában állott.
Nádasdy Ferenc 1632-ben Káldy két fiának juttatta a kőből épített kúriát:
Péternek, aki ispán volt a cenki, peresztegi és hegykői gazdaságokban, továbbá
testvérének, Miklósnak, aki kancelláriai szolgálatban állott mint esküdt jegyző.
1654-ben Glubiczer Farkas, az új főtiszt kapta a kőházat [a mai nagykocsmának
megfelelő épületet] és 43 hold irtásföldet.
Horváth Gergely 1660-ban kapta meg házához az ún. szabadságlevelet.
Eszerint szolgálataiért félsessiós polgárhelyhez, 20 hold irtásföldhöz, 4 kasza
réthez és fertály szőlőhöz jutott.
Fia, István már 1670-ben eladott belőle. A szerződésen ez áll: „Én, nemes és
vitézlő Horváth István szükségemből kényszeríttetvén kölletett eladnom két
helyen való földemet ...”^79 A nemesi ház a Soproni u. 15. sz. alatt volt.
A kisnemesek - amint láttuk - nem vonhatták ki magukat a földesúri hatalom
alól. Önként vagy kényszerből a főurak szolgálatába léptek (serviensek).^80
Közülük kerültek ki a gazdatisztek és egyéb tisztviselők, nem egy esetben
a zálogbirtokosok, kocsmárosok stb. Többek nevével még találkozunk.
Az 1639-es névjegyzéken^81 a jobbágy megjelölése mellett találkozunk már
zsellér (inquilinus) és szegény (pauper) megnevezéssel is. A zselléreknek nem volt
helyföldjük, legfeljebb irtásföldet szerezhettek maguknak. Szegényeknek az elsze-
gényedett jobbágyokat nevezték. A listában így találkozunk velük: ”Marka János:
földje nincs; Kis Balázs: semmi sincs, stb.”
Sokszor szerepel ez időszakban a puszta telek (deserta) kifejezés, főleg a tö-
rök időkben. A jobbágyok elköltözése, szökése, halála következtében elhagyottá
vált ház vagy telek megjelölésére szolgált. A 17. század első felében az elhagyott
házak száma évenként 3-21 között váltakozott. Szokatlanul nagy volt a számuk
1622-ben, amikor 50 portából elhagyott egész ház 21, 1639-ben a 80 zsellérhelyből
15 deserta megjelölésű, 1670-ben pedig 31 zsellér és 4 jobbágyhely volt üres.^82
A lakosság megismerése után nézzük meg, mivel foglalkoztak, hogyan éltek.
A fő foglalkozásukra az alábbi mondat világít rá: „Mindenféle őszi és tavaszi ve-
tésbül dézsmát adnak”.^83 Tehát termesztettek kenyérnek rozsot, búzát, takarmány-
nak árpát és zabot.A teljes névsorból, de a kiemeltből is megfigyelhetjük, hogy a lakosok nagy
részének ízes magyar neve volt. A 17. század végére a lakosság névanyagá-
nak jó része kicserélődött, és a színmagyar nevek több mint fele idegen nevűek-
kel váltódott fel. Pl. 1639-ben 8 Jökel-család élt a faluban. A lakosok anyanyelve
nevüktől függetlenül ekkor is magyar. Erre utal az 1663. évi egyházlátogatási jegy-
zőkönyv megjegyzése, mely szerint „a lakosok mind magyarok”.^74 Természete-
sen a névcserék csak részben változtatták meg a családok folytonosságát, hiszen
leányágon a folyamatosság megmaradt.
A másik két oszlop azt mutatja, hogy az akkori összlakosságból csak 10,
illetve 11 főt találunk, akinek a neve ma is szerepel.
A 37 kiscenki jobbágynál is kb. ez a helyzet. Itt csak 5-5 főt hasonlítsunk össze:1557: Aknás Antal Csikó Csordás Ember
1670: Bubucz Buti Csapos Farkas FeketeNagycenk tipikus jobbágyközség, de a jobbágyokon kívül találkozhatunk
néhány kisnemessel is. A királyi adójegyzékek (dica)^75 a legtöbb esetben közlik ezek
nevét. A 16. század második felében többször Lőrinczfalvay Kristófot, majd ennek
fiát, Istvánt jelölték meg. Az 1598-1600-as években egyszerre négy nevet tüntet-
nek fel: az előbbin kívül Dóczi és Rátz Balthazárt, továbbá Téthényi ev. prédikátort
(concionatort). Ezek általában rendelkeztek 1-3 jobbággyal is.
A kisnemesek nagy része egytelkes egytelkes, akik jobbágysorban éltek. Úrbéri
kötelezettségeiket is jobbágy módra teljesítették. Csak néhány kiváltságuk volt, pl.
állami adót és vámot nem fizettek, szabadon utazhattak. A nemesi felkelésben viszont
részt vettek. Őket nevezték az ún. taksás (bocskoros) nemeseknek.^76 1639-ben 4 egytel-
kes nemes élt a községben: Biczó István, Jökel Gerely, Káldy Miklós és Lőrinczfalvayné.
Nemesként tisztelték az ún. felszabadult jobbágyokat (röviden: szabadok,
liberek) is.^77 Ők voltak azok, akiket a földesúr bizonyos szolgálatokért vagy pén-
zért, földesúri terheik egészétől, vagy részétől felszabadított. A mentesség addig
tartott, míg az uraság a jelzett összeget visszafizette, vagy ahogy a „szabadság-
levél” megjelölte. A földesúr házában szolgálatot teljesítők és az iparosemberek
voltak általában a „szabadok”. A Nádasdyak idején 15-20 esetben is találkozha-
tunk ilyen szabadság adományozásával.^78 Néhánnyal ismerkedjünk meg érdekes,
részben szószerinti szövegezéssel:
„Bubucz Gergely nagycenki házárul adott szabadság: Mi, gróf Nádasdy Pál,
adjuk emlékezetül azt, hogy bizonyos szükségünkre nézve vettünk föl Nagy
Czenken lakozó Bubucz Gergelytül 100 magyar forintokat, melyért Nagycenk
nevű falunkba egy puszta sellyér [zsellér] helyet adunk olyan feltételekkel,
hogy a megírt összegnek letételével ki ne válthassuk, sem mi, sem maradékaink...
stb. - Keresztúr, 1633. ápr. 19.”
Kiss Bertalan, a czenki udvari prédikátor 1626-ban egész hely pusztát és zsöllér-
házat kap 200 magyar forintért. Dézsmát, hegyvámot nem fizet. Egy 1639-ben kelt
újabb szabadságlevél szerint további félhelyet kap „az mi magunk malma mellett,
a hozzájuk tartozandó igazságokkal, hasznokkal, szolgálattyokkal, szántóföldek-
kel, kertekkel, rétekkel, szabad erdejekkel... stb.” „Ezen felül a megírt summában