1825 augusztusi naplójegyzetében találhatjuk a feljegyzést, milyen programot
tűz ki a cenki gazdálkodás elé:^160„A Gatyás-tóból öntözni, és benne halat tenyészteni.
Hamu a réten, mint trágya.
Az osztrák gépet átgondolni.
Vajkészítő gép.
A Fertő tó lecsapolása.
Kukoricalevelek szalma helyett az ágyakba.
A magyar nyelvet jól megtanulni.
Fa-ecet. - Len és kender.
Könyvek, amiket át kell olvasni.
Birtokaimon mely földek öntözhetők.”Más helyütt munkáltatói lakások, szállítható fedeles fürdő készítéséről,
a középső épület befejezéséről, két híd építéséről, a színháznak istállóvá való
átalakításáról stb. ír.
A tervek megvalósítására 52 ezer frt-ot szánt. Ebből 30 ezret tett ki a munkáltató
által építendő házak költsége.
Ami édesapjának nem sikerült - ti. a szántók elkülönözése,- azzal Széchenyi
sikerrel próbálkozott. 1829-ben ezt írta jószágkormányzójához: „Próbáljuk meg
a cenki határ elosztását.” Az ügy nehezen haladt, ezért Széchenyi a falusi bíró,
az esküdtek és pár kolompos megkörnyékezését javasolta, hogy elengedi nékik
1-2 évre a dézsmát. Liebenbergnek nem tetszett a dolog, hiszen a jobb földek átadá-
sáról volt szó, tehát a jövedelem csökkenéséről. Hallgatott, végül mégis megszüle-
tett az egyezség.- nov. 16-án szerződést kötött Széchenyi István, mint földesúr, és a nagy-
cenki lakosok, mint jobbágyok.^161 ”Ezen közös megegyezés által - írták - mind
az uraság, mind a lakosok a helyföldek és helyrétek bírását, úgy a legeltetés
és faizásbeli használását örök időkre változatlanul megállapították, elhatározták
és elválasztották.” Az egyezségben a jobb minőségű földeket a jobbágyoknak
biztosította. A szerződés szerint komoly fizetséggel tartozik egyik fél a másiknak,
ha azt valamelyik felmondja.
Az egyezséget Széchenyin kívül aláírta Szommer József bíró, Lex Mihály,
Horváth József esküdtek, továbbá 6 „közember”.
1830 augusztusára megtörtént a tagosítás.
Hidegségen először legelő-elkülönözést végeztetett Széchenyi. Körülárkol-
tak 300 holdat az uraság részére. Innen a jobbágyok és a pap állatait kitiltották,
de István is kivonta a maga juhait a jobbágyok használta legelőről.^162
Közben 1833-ban és 1835-ben valamennyi somogyi birtokát eladta, nagyobbrészt
két bátyjának. Később megbánta e tettét. Birtokvásárlásra csak 1854-ben került sor,
amikor Deák Ferenctől megvásárolta az ezer holdas kehidai (Zala m.) birtokot.^163
Nagycenk elől járt a tagosításban, de hátra voltak még Kiscenk,
Bóz és a többi jobbágyközség.
Somogy megyében: Csokonya, Tarnóca, Gyékényes, Zákány: 56 620 hold,
Zala megyében: Szentgyörgyvár, Zalaszentlászló, Sénye és Pölöske (hitbizomány)
14 740 hold.
Széchenyi a hatalmas vagyon jövedelméből tanulmányutakon vett részt,
és a külföldön szerzett tapasztalatait és minden idejét az ország gazdasági elő-
rehaladására fordította. Kevesebbet volt itthon, mint apja, ezért még 1818-ban
összes birtokainak teljhatalmú kormányzó-jószágigazgatójává Liebenberg
(későbbi nevén Lunkányi) Jánost, addigi nevelőjét, édesapja volt titkárát
nevezte ki. Széchenyit a gazdasági ügyekben teljesen tehermentesítette,
és lehetővé tette alkotó energiái felszabadítását a közügyek és a haza javára.
Lunkányi-Liebenberg János,
István gróf nevelője, majd jószágkormányzójaIstván gróf egyik nagy vágya a hazai selyemtermelés felvirágoztatása.
Már olaszországi katonai szolgálata (1815) közben látta, hogy ott milyen szorgalom-
mal és haszonnal végzik a selyemtermelést. Ez keltette fel érdeklődését. 1822-ben
egyik legjobb barátjával - Wesselényi Miklóssal - Dél-Franciaországban és Angli-
ában járt, ott is a selyemtermelést és a gépeket tanulmányozta. 1825-ben is azzal
a szándékkal indult lombardiai útjára, hogy tanulmányokat végezzen. Magával
vitte Taar Ferencet - a későbbi selyemfonoda vezetőjét -, aki terveinek megvalósí-
tója lett. A főúr munkásruhát öltött, maga végezte a selyemgubó legombolyítását.
Számításokat végzett, hogy lássa a várható eredményeket.^159