Egy másik iskolamester és nótárius Rozmán János, 1798-tól^240 1828-ig tanított.
Róla nótáriusi működésével kapcsolatban többször megemlékez(t)ünk.
Az iskola a községháza helyén 1807-ig működött.
1808-ban új iskola épült a patakparton, a mai helyén. Még 1806-ban a cenki
elöljáróság kérést intézett Széchényi Ferenchez, amelyben az uradalmi kovács
házát (a mai posta helyén állt) kérték iskolának. Ferenc gróf nem adta oda, sőt kije-
lentette, hogy pénzért sem adja. Szerinte van a falunak pénze, vegyen telket és épít-
tessen, ne igyák el minden jövedelmüket. Elég őneki a templomról gondoskodni.^241
A jobbágyper miatt ugyanis a cenkiek eljárását nagyon a szívére vette.
Az 1807-ben kelt főbírói ajánlásra, melyben meghagyta a földesuraknak, hogy
„oskolaszobák felállításában iparkodjanak a jobbágyoknak segítséget adni”,
Széchényi Ferenc a patakparti területet, illetőleg az 5 évvel előbb oda épített
„özv. vámné lakást” adta oda az iskola felépítéséhez. 1808-tól már „mesterlakás”,
„oskolaház”, „Rozmán iskolamester lakása” neveken szerepelt.
1830-ban Pelenits Mihály az iskolamester, a „főtanító”, Báldy András pedig
a segédtanító. Ez utóbbi fizetéséről ezt mondja az írás: „Fenntartását, élelmezését
fizetség nélkül az igazgató fedezi. A két községtől összesen 84 frt-ot kap. A két hétköz-
napi osztályba 187 gyermek jár, ami két tanítónak nagy és fáradságos munkát jelent.”(^242) A 4 hónapos téli foglalkozás kevésnek bizonyult, ezért 8 hónapra emelték azt.
1835-től Pertl József lett a mester. Megválasztásakor rendkívül érdekes „egyez-
séget” kötöttek vele,^243 melynek néhány sorát közöljük : „...A kórusban magát
buzgón és áhítatosan visellye, a beszélgető és tsatsogó személlyeket, kik Prédiká-
ció és egyéb Isteni szolgállatt alatt botránkoztatnak ... kíméletlenül fedje meg ...
Ami a szállását illeti, az sem részegségnek, sem dobzódásnak, sem káromko-
dásnak, sem tántznak helévé ne tétessék. A Mester maga lakásában az írásban
és a Nótárius hivatallyában foglalatoskodjék...Az Iskolában küldendő Gyermekeket
mint Szerelmetes Atya és dajkálkodó Anya, magzatait úgy fogadja, azokat szeretet-
tel, tsendes szelidséggel minden tudományokban oktassa.”
Szerződését 1846-ban megújították.^244 Ebben ez áll: „Miután 12 éve Iskolameste-
rünket és jegyzőnket hivatallyára elég képesnek esmérjük, azért őt a Nagy Czenken
létező közös elemi Tanoda tanítói-éneklői s még most ehhez csatolt Nagy- és Kis
Czenk Jegyzői hivatalyok viselésére felfogadtuk és kineveztük. - Ragats János bíró,
Marka, Rózsás, Kő esküttek.”
Végül nézzük meg, milyen volt az egészségügy a Széchényiek idején.
A 19. század második feléig a községben nem szolgált orvos, Sopronban is csak
néhány. A grófi család megtehette, hogy a nevesebb soproni orvosok álljanak
rendelkezésükre. A család történetéből megállapítható, hogy - ennek ellenére
- a csecsemőhalálozás igen nagy volt náluk.
Széchényi György udvari orvosa Gensel János Ádám, Sopron szab. kir. város
főorvosa. (1677-1720).^245 Ferenc gróf orvosa Kiss József, akiről még végrendeletében
is megemlékezett és érdemeinek meghálálására 900 frt-ra emelte a nyugdíját.
István gróf naplójegyzeteiben több orvosról is megemlékezik. 1840-ben
pl. a soproni Bayer a család orvosa, aki egy himlőjárvány alkalmával Ödönt, - fiát,- Szalay tiszttartó leánykájátóli himlővel - gennyel - oltotta be.
amikor nemcsak a jobbágyok, hanem a bíró és esküdtek sem tudtak írni-olvasni.
Emlékeztetünk a ravasz urasági tiszttartóra, aki az „írást nem értő tudatlan bíró-
tul keresztvonásos aláírást szerzett” s követett el csalásokat (1747), avagy amikor
az elkülönözés ellen 28-an kérvényt nyújtottak be, és valamennyien keresztvonást
tettek a nevük mellé (1797).
Emlékezetes, hogy az iskola kb. 1670-ban a mai községháza helyére került.
„Mi okból, nem tudni” - jegyzi meg az írás.
Az első iskolamesterek nevét nótáriusi működésükkel kapcsolatosan ismer-
jük. Az irtásföldek adás-vételi szerződéseit rendszerint ők írták. Aláírásuknál
a latin Skola Magister vagy Ludi Rectoris Cenkiensis (iskolamester, igazgató)
megjelölést alkalmazták. A későbbi iskolamesterek az egyházlátogatási
jegyzőkönyvekből ismeretesek; Hajnal András (1672), Gonszky András (1673),
Szili Gáspár (1677), Újvári János (1683, 1691), Újvári időközben bíróként is szerepelt.
Pozsgay Jakab (1687, 1692).
Gonszky György (v. Mátyás, 1697-1717)^235 iskolamester Csepregről érkezett.
Magyar, katolikus, 31 éves. 6 hold földje 12 helyen, amelyet magának kell művel-
ni. Minden házasságkötés után negyed mérő gabonát és 20 dénárt kap. Harango-
zásért holdanként egy marék gabonát, szüret idején minden szőlő után mustot.
Temetés utáni harangozásért 20 dénár, kíséretért 12 dénár, éjjeli éneklésért 5 garas jár.
Iskolaháza van szobával és konyhával. A kamra tető nélküli. Az iskolások után
egyenként 5 garas a fizetség.
További iskolamesterek; Magyari János (1717-1720), Farkas Mihály (1721-1725),
Farkas Péter (1725-1729). Horváth János kántor (1728-1733).^236
Az iskolaház (1733) a plébánián működik, iskolahelyiséggel és egyetlen
lakószobával. Semmi más, még kamra sincs.
1740-ben már újra a mai községháza helyén szerepel az iskola. Feltehetőleg
tűzvész miatt költözött a plébániára. Bejegyzése így hangzik: „Mostanság iskola-
ház vagyon, 19 p. m. földdel. Az uraságnak semmit sem fizet. Rét nincs hozzá.”
Farkas Imre iskolamester (1758-1767).^237 Népes iskola a nagycenki, 40 tanulóval.
Nem ingyenes. Tandíjat negyedévenként 20-25 dénárt fizetnek. A kántori fizetés
litániákért 104 icce bor.
Mravincsevics Ferenc iskolamesternek (1768-1786)^238 a faluban saját háza van,- a vám mellett. (A grófi épület végén még állt a régi, használaton kívüli vámház.)
A ház egésze tömésből készült, szalmatetővel, két szobával. Egyik a család részére,
a másik az iskola részére alkalmas. A szobák között konyha és kamra. Évi jövedel-
me 140 frt. Ekkor a mesternek minden gazda ad negyed mérő gabonát eregetve.
„Háza csinálása és reparációja a kiscenkieken vagyon.”
Tóth Mihály a hely jegyzője és iskolamester (1789-1794).
1798 körül két tanerőssé válik az iskola. Az eddigi feljegyzésekből kitűnik,
hogy egy iskolamester működött a községben. Ez időponttól azonban két mester
nevével találkozunk. Az egyik Hérits György, aki 1795-től kántortanító.^239 1814-
ben is iskolamesteri minőségben írt kérvényt az urasághoz, melyben így fogal-
maz: „Méltóztassék a szegény iskolamesternek akárminemű termésbül adakozni
a fölhők eleibe való harangozásért.”