A sikert pedig nem az fogja mérni, hogy megmondjuk a vezetőknek, mit ne tegyenek, hanem
az, hogy meggyőzzük őket, hogy tegyenek meg bizonyos dolgokat, anélkül, hogy feltétlenül
konszenzus alakulna ki arról, hogy mi az, ami működhet.
Míg tehát a nukleáris katasztrófával való fenyegetés sikeresen mozgósított egy olyan
globális választ, amely politikai sikert jelentett, fennáll a veszélye annak, hogy az éghajlati
vészhelyzet fatalizmust és demobilizációt eredményezhet.
A katasztrófának ez a banalizálása az egyetlen módja annak, hogy a
demokrácia működőképes legyen.
Végső soron ez White fontos és szükséges következtetése is, amelyet ő maga is
szégyenlősen támogat. Ahogy Frank Kermode irodalomkritikus érvelt:
https://archive.nytimes.com/www.nytimes.com/books/00/06/25/specials/kermode-
ending1.html
A válságról és a katasztrófáról alkotott apokaliptikus nézeteink a világ
értelmezésének, érthetővé tételének módjai.
Sűrű köd takarja el az amerikai Capitolium épületét Washingtonban 2022. november 4-én.