Egy ír ír író egyszer "ruszofréniának" nevezte ezt a fajta
gondolkodást.
Az ellentmondás abban is megmutatkozik, hogy Oroszországot telhetetlen terjeszkedő, a
szomszédait lerohanni szándékozó expanzióra törekvő országnak állítják be, és
mindezt azzal a hittel párosítják, hogy tisztelik a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét,
amely garantálja, hogy a NATO-tagok kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak, ha
valamelyiküket megtámadják.
Oroszország "papírtigrisnek" - agresszív, de gyenge
szereplőnek - való ábrázolása megalapozza a megelőző
eszkalációkat, hogy megfordítsák a Nyugat számára kedvezőtlen
konfrontációs tendenciákat. És ezek nem csak Ukrajnában
hajthatók végre.
Ezt bizonyítja a Moszkva Balti-tengerhez való hozzáférésének korlátozására
vonatkozó elképzelés, amely figyelmen kívül hagyja a Kalinyingrádot érő
fenyegetésekre adandó elkerülhetetlen választ, és rendszeresen bekerül a nyugati
vitákba.
Quo Vadis?
Az Oroszország elleni fegyveres támadás gondolata eddig nem hangzott el így
kifejezetten a nyugati politikusok részéről.