A hidegháború vége óta az elnökök rendszeresen arra használják az éves beszédet,
hogy az Egyesült Államokat fenyegető új veszélyeket azonosítsák, vagy legalábbis
azok hatókörét kiterjesszék.
Kezdetben a terrorizmus, a nukleáris fegyverek elterjedése és a lator államok voltak a
központi témák; végül más nemzetbiztonsági aggályok, például az éghajlatváltozás és a
kiberbiztonság is bekúsztak.
Még akkor is, amikor az elnökök elismerték, hogy az Egyesült Államok
nemzetbiztonsága erős, igyekeztek a sürgősség érzetét közvetíteni az amerikai nép
felé.
"Nincs közvetlen fenyegetés, de van ellenségünk" -
érvelt Bill Clinton elnök 1997-ben. "Korunk ellensége a
tétlenség".9/11 után az elnökök és biztonsági stratégáik egy fenyegetésekkel
körülvett nemzetről beszéltek.
"A nemzetbiztonság határai mindenhol lehetnek" -
magyarázta Philip Zelikow, George W. Bush elnök 2002-es stratégiájának egyik
kidolgozója és hozzátette:"A biztonságpolitika bel- és külpolitikai
részekre való felosztása felbomlóban van".Az elmúlt évtizedben a nemzetbiztonság definíciója még inkább kibővült.
Az ENSZ korábbi főtitkára, Kofi Annan "útlevél nélküli problémáknak" nevezte azokat a
problémákat, amelyeket nem határolnak be határok, mint például a kiberbiztonság és az
éghajlatváltozás.
Kofi Annan