Az új technológiák arra késztették a külpolitikai gondolkodókat, hogy új helyeken keressenek.
➕ A hadseregek korábban csak a szárazföldi, tengeri és légi fenyegetésekre
összpontosítottak, de ebben az évszázadban a kibertér és a világűr a konfliktusok
komplex terepévé vált.
➕ A mesterséges intelligencia és a kvantumszámítástechnika ma már kritikus
technológiák, ezért nemzetbiztonsági prioritássá váltak.
➕ A "kritikus ásványi anyagok" listája is folyamatosan bővül, mivel az
éghajlatváltozás és a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás kielégíthetetlen globális
keresletet teremt az akkumulátorokhoz és más tiszta energiaforrásokhoz szükséges
ritkaföldfémek iránt.
Az egymást követő amerikai kormányok az országból kiinduló vagy az országon belül
játszódó fenyegetésekkel is kiegészültek.
A belföldi szélsőségek először 2010-ben jelentek meg a nemzeti biztonsági
stratégiában.
A Trump-kormányzat nemzeti vészhelyzetet hirdetett az Egyesült Államok déli határán,
a kábítószer, a bűnbandák és a migránsok növekvő beáramlására hivatkozva.
A Biden-kormányzat nemzeti vészhelyzetet hirdetett a kritikus ellátási láncokhoz,
például a kobalthoz kapcsolódóan, a kulcsfontosságú termelési technológiák “near-
shoring” céljával.
Külön-külön vizsgálva ezen aggodalmak mindegyikét hihető, hogy nemzetbiztonsági
prioritásként lehetne azonosítani.
A probléma az, hogy a végrehajtó hatalom azáltal, hogy
szüntelenül halmozza az ilyen kiemelkedő fontosságú
aggodalmakat, egyre inkább értelmetlenné tette a fogalmat.
EGYRE TÖBB PRIORITÁS
Ha egy nemzetbiztonsági fenyegetést egyszer már megállapítottak, a kormányzat
ritkán csökkenti a prioritásokat, de a Szovjetunió összeomlása tanulságos kivételt
képez.
⛔ A hidegháború vége után az amerikai döntéshozók már nem tekintették Moszkvát
elsődleges aggodalomra okot adónak és Oroszország eltűnt a nemzetbiztonsági
stratégiai dokumentumokból.
A kongresszus elkezdte kizárni Oroszországot a hidegháború korabeli törvényekből, például
az úgynevezett Jackson-Vanik módosításból, amely korlátozta a kereskedelmet azokkal