S kutasd a kór végét;
És ha végződni tűnik
A hajsza másokért,
Lásd renyhe, pogány Balgát
reményed zúzni szét.
Vedd a Fehér Ember terhét-
Nem cifra király-lét,
De jobbágymunka - hallgasd
a mindig ily mesét.
Öblök, hová be nem térsz,
Utak, sosem neked,
Építse fogyó élted,
Jelölje tetemed!
Vedd a Fehér Ember terhét-
És vedd örök díját,
Akinél jobb vagy, átkát,
Őrzötted haragját -
Jajját, kit fényre vinnél
az éjszaka elől:
„Mért tépsz ki fogságomból,
Egyiptom földjéről?”