A "Le Cercle" egészen addig ismeretlen volt, amíg
nem került elő 1500 belső dokumentuma.
A "Time Out Magazine" 1975 - ben a Konfliktuskutató Intézettől jutott ezekhez az
anyagokhoz.
Ebben az időben a Konfliktuskutató Intézetet a CIA
egyik fontos embere, Brian Crozier vezette, aki egyben
a Cercle elnöke volt.(<<< A képen: Brian Crozier az Ovális Irodában egy
találkozón Reagan elnökkel 1985-ben.)Crozier részt vett egy másik titkos akciócsoportnak a
tevékenységében is, amit egyszerűen "The 61" - "a
Hatvanegynek" neveztek.A nyugatnémet hírszerző-szolgálat részéről Hans von Machtenburg (ez egy álnév)
vett részt a "Hatvanegyek" munkájában és összekötőként tevékenykedett Crozier,
valamint Hans Langemann között. Ez utóbbi a bajor állambiztonsági szolgálat
vezetőjeként később több konspirációt is leleplezett. Langemann egyik 1979-ben
napvilágra került leleplezése szerint összeesküvés eredményeként jött létre
kormányváltás Angliában, Németországban pedig a fordulat a korlátlan
szabadkereskedelem irányába.
- november 8-án Langemann titkos memorandumban fordult a bonni
államminiszterhez, amelyben megállapítja, hogy Brian Crozier a CIA-nak
dolgozik, és szoros kapcsolatokat ápol az összes fontos nyugati biztonsági és
hírszerző szolgálattal.
Langemann jelentéseiben nem csak a hírszerző és biztonsági ügynökségek
tevékenységével foglalkozik, de tájékoztat a titkos pénzügyi tranzakciók politikai
céljairól is. E célok közé tartozik olyan nemzetközi kampányok finanszírozása,
amelyek lejáratják az ellenségesnek tekintendő személyeket, illetve
eseményeket.
Cél továbbá olyan magánhírszerző szolgálatnak a létrehozása, amely gondosan
kiválasztott szempontok szerint végzi tevékenységét. Ennek a privát hírszerző
szolgálatnak jól álcázott kirendeltségei működnének Londonban, Washingtonban,
Párizsban, Münchenben és Madriban, melyeket egy központ koordinál.
A "Pinay Cercle" és elnöke, Crozier a politikai akciók egész stratégiáját
dolgozta ki, amelyről nemcsak a nyugati hírszerző szolgálatoknak volt
tudomásuk, hanem olyan vezető politikusoknak is, mint Margaret Thatcher és
Ronald Reagan.
Önéletrajzi írásában Crozier maga is beszámol a Fehér Házban tett gyakori
látogatásairól. 1980-ban még Kaliforniába is elrepült, hogy tájékoztassa az elnökjelölt
Reagan-t az irányítása alatt álló hálózat tevékenységéről, s felajánlja szolgálatait arra