az esetre, ha megválasztják elnöknek. Crozier szoros kapcsolatban állt Villiam
Casey-vel, Reagan kampányfőnökével, aki később a CIA élére került.
A "Pinay Cercle"-t bensőséges kapcsolat fűzte a "Heritage Foundation"-höz, a
Konfliktuskutató Intézethez, a Szabadság Társasághoz, a Bilderberg
Csoporthoz, Rómában működő "Propaganda Duó"-"P-2" szabadkőműves
szervezethez, az Opus Deihez, a Moon vezette Unification Church nevű
egyházhoz és más szervezetekhez. Ezek közül többet a CIA alapjaiból
finanszíroznak.
A "Cercle" tagjai sorában megtaláljuk Nicholas Elliott-ot, a brit hírszerzés, az MI6
főnökét; William Colbey-t, a CIA egykori igazgatóját; Botta ezredest, a svájci
katonai hírszerzés egyik vezetőjét; Franz Joseph Strauss, bajor politikust, aki
korábban a nyugat-német kormány védelmi minisztere is volt, és aki mindvégig a
bajor keresztény-szocialista unió élén állt, s hosszú időn keresztül Bajorország
miniszterelnöke volt. A tagok között volt Alfredo Sanchez Bella, a spanyol
titkosszolgálattól, akit szoros kapcsolatok fűztek az Opus Deihez. Ugyancsak
szerepelt a tagok között Giulio Andreotti, egykori olasz miniszterelnök, a
Propaganda Duo tagja és a maffia bizalmasa, valamint a portugál Antonio de
Spinola tábornok és Silva Munoz, Franco egykori minisztere, az Opus Dei egyik
vezetője. A "Pinay Cercle" tagja volt Monsignore Brunello vatikáni prelátus
és Stefano della Chiaie, a Propaganda Duó és az olasz titkosszolgálat egyik
vezetője. Ez a lista korántsem teljes. A konkrét személyek megnevezésével azt
kívántuk szemléltetni, hogy a Pinay Cercle esetében igen tekintélyes intézménnyel
állunk szemben.
A Pinay Cercle azonban nem tudta minden célját keresztül vinni. Egyik ilyen
célkitűzése volt, hogy Franz Josef Strauss legyen a Német Szövetségi Köztársaság
kancellárja. A bajor politikus azonban vereséget szenvedett, s egyes szerzők szerint
ez annak tudható be, hogy a nyugatnémet biztonsági szolgálatok nem támogatták
ambícióit.
A Pinay Cercle-nek azonban számos programját sikerült megvalósítania.
A Cercle 1980. június végén Zürichben tartott tanácskozást, ahol megvitatták,
mi módon lehetne az elnökségre pályázó Reagan megválasztását elősegíteni a
háttérhatalom által akkor már ejtett Jimmy Carterral szemben. Eliott jelentése
szerint e cél elérése érdekében felvették a kapcsolatot George Bush-sal is ebben az
időben.
1975 táján meglepően sok kormány ellen lépett fel nyugaton a saját hírszerző-
szolgálata. Azt rótták fel a tűz alá vett kormányoknak, hogy radikálisan balos
politikát folytatnak.