„válságkezelést” és politikai semlegesítést jelent, az államfilozófiában pedig a
nemzeti közösségek lerombolását és az államhatárok feloldását.
Az örökös „válság” nem más, mint maga a neoliberális kormányzati
filozófia (ennek működését láttuk idehaza 2006 és 2010 között). A rá jellemző cinikus
fordulattal a nemzetközi anarchisták jelszavát (No nation, no borders) nem más, mint
a világkapitalizmus valósította meg.
Ahol régen partraszállást valósítottak meg, ott újabban embargót vezetnek be, ami
korábban ejtőernyős deszantosok fegyveres beavatkozása volt, az ma az uniós
jog intervenciójának szorgalmazása. Rövidebben: korábban tankhadosztály, ma
Amnesty International.
Amint a félszáz ország aktivistáinak kiképzést tartó CANVAS-szervezet vezetője, az
„erőszakmentes ellenállás” szerb apostola (Soros György kegyeltje és Miheil
Szaakasvili személyes kiképzője), Szrgya Popovics ki is mondja Útmutató a
forradalomhoz című 2015-ös forgatókönyvében: „a bombázókat és tankokat
újabban felvonulások és szórólapok helyettesítik”.
https://coub.com/view/1fm0f5Az eszköz tehát változott és körmönfontabb lett, de a cél maradt ugyanaz: a
nemzetállami szuverenitás aláásása.
Az állam destabilizációjának 20. századból ismert megoldásai (államcsíny, bábállam,
megszállás) helyett évtizedek óta posztmodern világunkhoz illőbb hibrid
eszközökkel folyik a nemzetállami keretek lebontása, aminek egyaránt része a
nemzetközi tőzsdespekuláció, a demokráciadeficitre hivatkozó uniós eljárások
megindítása, kormánybuktatások finanszírozása és szervezése (színes forradalmak,
arab tavasz, „majdanok”), vagy a többségi kormányok alulról és fölülről való egyidejű
szorongatása az NGO-hálózat és a vele szövetséges nemzetközi, nemválasztott