Aureliano Buendía ezredes harminckét fegyveres felkelést szervezett, és harminckétszer
szenvedett vereséget. Tizenhét asszonytól tizenhét fia született. s a legnagyobb még nem volt
harmincöt éves, amikor egyetlen éjszaka kivégezték valamennyit. Ép bőrrel megúszott
tizennégy merényletet, hetvenhárom rajtaütést és egy kivégzést. Túlélt egy
sztrichninmérgezést, pedig a kávéjába kevert adag egy lovat is leterített volna.
Visszautasította a köztársasági elnök érdemkeresztjét. A forradalmi erők főparancsnoka lett,
hatalma széltében-hosszában kiterjedt az egész országra, s a kormány jobban rettegett tőle,
mint bárki mástól, de sohasem engedte meg, hogy lefényképezzék. Mikor a háború után
életjáradékot ajánlottak fel neki, nem fogadta el, és késő öregségéig a macondói műhelyében
készített aranyhalacskákból élt. Bár mindig ott harcolt emberei közt a tűzvonalban, csak
egyetlenegyszer sebesült meg, akkor is önnön kezétől, miután Neerlandiában aláírta a
fegyverletételt, amely csaknem húszévi polgárháborúnak vetett véget. Pisztollyal szíven lőtte
magát, de a golyó kijött a hátán anélkül, hogy bármelyik nemes szervét megsértette volna.
Mindebből csupán egy utca maradt fenn Macondóban, amelyet róla neveztek el. Mégis -
miként néhány évvel a késő öregkorában bekövetkezett halála előtt kijelentette -, még ennyit
sem remélt azon a hajnalon, amikor huszonegy emberével útra kelt, hogy csatlakozzék
Victorio Medina tábornok seregéhez.
- Rád bízzuk Macondót - ennyit mondott búcsúzóul Arcadiónak. - Rendben hagyjuk itt,
igyekezz, hogy még nagyobb rendben lássuk viszont.
Arcadio igen egyéni módon értelmezte a megbízást. Melchiades egyik képeskönyvéből
merítve ihletet, tábornagyi paszománnyal és vállbojtokkal díszített egyenruhát kreált
magának, derekára pedig felkötötte az agyonlőtt kapitány aranybojtos szablyáját. A két ágyút
a falu bejáratába állította, egyenruhát adott régi tanítványaira, akiket harcias szónoklatai
feltüzeltek, s akiknek talpig fegyverben kellett az utcákon sétálgatniuk, hogy az idegenek
győzhetetlennek higgyék a falut. Kétélű dolog volt, mert a kormány tíz hónapon át nem merte
ugyan megtámadni őket, de azután olyan túlerővel támadt, hogy félóra alatt megtörte az
ellenállást. Attól a naptól fogva, hogy parancsnokká nevezték ki, Arcadio nagy vonzódást
tanúsított a rendeletek iránt. Naponta négyet is kihirdetett, elrendelve és parancsba adva
mindazt, ami az eszébe jutott. Katonai szolgálatra kötelezte a tizennyolc éven felüli fiúkat, a
község számára elkobozta az este hat után szabadon kószáló állatokat, és elrendelte, hogy a
nagykorú férfiak vörös karszalagot hordjanak. Nicanor atyának főbelövés terhe mellett nem
volt szabad kimozdulnia a plébániáról, nem misézhetett, és nem harangozhatott, csak a
liberálisok győzelmei alkalmából. Hogy szándéka komolyságában senki se kételkedjék,
megparancsolta, hogy a falu főterén egy kivégzőszakasz gyakorlatozzon egy madárijesztővel.
Eleinte senki sem vette komolyan a dolgot: hadd játsszanak katonásdit a nebulók. De egy este,
amikor Arcadio belépett Catarino kocsmájába, s a banda trombitása akkorát fújt üdvözlésül,
hogy a kocsma népe hangosan felnevetett, Arcadio a hatósággal szemben tanúsított
tiszteletlenség miatt főbe lövette. A többieket, akik tiltakozni mertek, az iskola egyik
tantermében kalodába záratta, s kenyéren és vízen tartotta. - Te gyilkos! - kiabálta Ursula,
amikor Arcadio egy-egy újabb önkényeskedéséről tudomást szerzett. - Ha Aureliano
megtudja, agyonlövet, és én leszek a legboldogabb. - De hiába beszélt. Arcadio fölösleges
szigorral egyre szorosabbra fogta a gyeplőt, mígnem ő lett a legkegyetlenebb zsarnok, aki
valaha is uralkodott Macondóban. - Most legalább saját bőrükön érezhetik a különbséget -
jegyezte meg egyszer don Apolinar Moscote. - Ez hát a liberális paradicsom. - E szavak
Arcadio fülébe is eljutottak. Egy őrjárat élén megostromolta a házat, összetörte a bútorokat,
megkorbácsolta a lányokat, és elhurcolta don Apolinar Moscotét. Ursula szégyenében
ordítozva és dühében egy kátrányos lovaglóostort suhogtatva, átrohant az egész falun, s éppen
akkor rontott be a kaszárnya udvarára, amikor Arcadio személyesen már-már tüzet vezényelt